Az ülő életmód negatív egészségügyi hatásai ma már jól ismertek, olyannyira, hogy az ilyesfajta életvitelt egyre inkább kritikus közegészségügyi problémának tekintik. Emellett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az idősödő emberek magányosságát jelentős és növekvő társadalmi-gazdasági gondnak nyilvánította. Korábbi kutatások már össze is kapcsolták e két problémát, azonban az időbeli összefüggésekre nem tudtak fényt deríteni.
Mivel a szabadidős ülő tevékenységek egyik leggyakoribb megjelenési formája a tévézés, a Sencseni Egyetem kutatói azt szerették volna megtudni, hogy vajon a magány érzése vezet-e ahhoz, hogy az idősek sokat ülnek a tévé előtt, vagy éppen a sok tévézés miatt vesznek el lassan a társadalmi kapcsolataik. Arra is gondoltak, hogy az összefüggés kibogozása segítheti azokat a beavatkozásokat, amelyek javíthatják az érzelmi jólétet és csökkenthetik a passzív képernyőhasználatot. Másképp fogalmazva: az egészséges öregedéssel kapcsolatos társadalmi intézkedések szempontjából kulcsfontosságú a magány és a tévénézés közötti időbeli kapcsolat mélyebb megértése annak tisztázása érdekében, hogy ilyen esetben a magányt vagy az ülő életmódot kell-e prioritásként kezelni.
A kutatók – számol be a kísérletről a PsyPost – az Angol Longitudinális Öregedésvizsgálatra, egy országosan reprezentatív vizsgálatra támaszkodtak a vizsgálathoz. Ez a felmérés a 2000-es évek eleje óta követi nyomon az ötven év feletti felnőttek egészségi állapotát. Ebben a vizsgálatban a 2008 és 2013 között gyűjtött adatokat vették figyelembe. Miután kizárták a hiányzó adatokkal rendelkezőket, illetve azokat, akiknél extrém magas tévénézési szokásokat találtak, összesen 6788 résztvevőről (3684 nőről és 3104 férfiról) gyűjtöttek adatokat. Megkérdezték őket hétköznapi és hétvégi tévénézési szokásaikról, és egy, már régóta használt teszttel jártak utána annak, mennyire nincs társaságuk, mennyire érzik elszigeteltnek magukat.
Végül arra az eredményre jutottak, hogy a magányosság a tévénézéssel eltöltött idő előrejelzője lehet, a napi tévézés növekedését vetíti előre, azonban csak az idősődő nők esetében. A férfiaknál nem találtak ilyen összefüggést. Ugyancsak nem találtak bizonyítékot a fordított hatásra, azaz a magányosság és a tévénézés nem áll kétirányú kapcsolatban egymással.
PDP/George Hodan
„Arra jutottunk, hogy a megnövekedett tévénézési idő és a fokozott mozgásszegény életmód előre jelezhető a magány szintje alapján” – magyarázta Liye Zou a PsyPostnak, hozzátéve, hogy éppen ezért már korán figyelni és kezelni kell a magányt, mivel ez segíthet a későbbi inaktív életmód megelőzésében.
A kutatók azért óvatosságra intenek következtetéseik értékelésekor. Többek között az adatbázis azon korlátai miatt, hogy az ülő életmód és a magány önbevalláson alapuló értékelését használták, ami némiképp szubjektív. Azt is hangsúlyozzák, hogy a tanulmányuk elsősorban megfigyeléses volt, és az eredmények nem annyira az ok-okozati viszonyt, hanem inkább az összefüggéseket mutatják. Végül kizárólag a tévénézésre összpontosítottak, a többi ülő tevékenységet, például az olvasást nem vették figyelembe. Ez utóbbi viszont, miután aktív ülő tevékenység, más hatást mutathat, mint a passzív televíziózás.
A jövőbeli kutatásoknak ezért összetettebb módszereket kell alkalmazniuk, és több vizsgálati tervet lehetne kidolgozni az ülő életmód és a jólét közötti kapcsolat feltárására, különös tekintettel a lehetséges neurobiológiai mechanizmusokra. Ettől függetlenül a mostani tanulmány érdemei vitathatatlanok: ilyen az időbeli összefüggés bemutatása, illetve hogy a férfiak és nők adatainak külön elemzésével sikerült azonosítaniuk olyan fontos nemenkénti eltéréseket, amelyek egyébként nem kerültek volna előtérbe.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
