A fiatalabbak számára természetes a járdaszegélyről vagy a lépcsőről való lelépés, az idős embereknél azonban ez gyakran eséshez vezet. A mögöttes okokat kutatta szimulációs kísérletekkel egy német-holland szakértői csoport, és arra a következtetésre jutottak, hogy az életkor előrehaladtával az izmok és az idegrendszer közötti kölcsönhatás megváltozik: az izmok veszítenek erejükből, az idegek pedig lassabban továbbítják a jeleket.
Lelépéskor a fiatalabb, egészséges egyének jellemzően csökkentik a vádli izmainak aktivitását – már a lépés előtti érintkezési ponton. Ez idejében lejjebb viszi a súlypontjukat, lehetővé téve a kontrollált leereszkedést. Az idősebbek viszont más stratégiát alkalmaznak: a vádli izomaktivitásának csökkentéséről a combizom aktivitásának növelésére váltanak.
E jelenség nyomába eredve a kutatók számítógépes szimulációkat végeztek a csökkent izomerővel és késleltetett idegi jelátvitellel járó lefelé haladó lépések forgatókönyveinek vizsgálatára. Mivel sem a csökkent izomerőt, sem a lassabb jelátvitelt nem lehet izolálni valódi emberekkel végzett kísérletekben, a számítógéphez fordultunk – magyarázza Dr. Roy Müller, a Bayreuthi Egyetem Bayreuthi Sporttudományi Központjának munkatársa, hozzátéve, hogy ez lehetővé tette, hogy különböző lépésmagasságokat, valamint az izomerő-veszteség és a jel késleltetésének különböző mértékét teszteljék.
A kutatók végül úgy találták, hogy az időseknél megfigyelt csökkent izomerő lelépéskor jelentősen korlátozza a „megoldási teret”: minél gyengébbek az izmok, annál pontosabban kell összehangolni az izomaktivációt a biztonságos lépés biztosítása érdekében. Ez a korlátozott megoldási lehetőség különösen problematikussá válhat, ha más, életkorral összefüggő károsodások is jelen vannak, például rossz látás, ami a lépcsőmagasság téves megítéléséhez vezethet. Ilyen esetekben a mozgás végrehajtásában bekövetkező kisebb eltérések esetén is megnő az esés kockázata.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a combizomzat fokozott aktivitását magában foglaló kontrollstratégia kevésbé precíz koordinációt igényel, mint a vádliizmok aktivitásának csökkentése. Ez magyarázhatja a kontrollstratégia életkorral való eltolódását” – szól a kutatócsoport közleménye.
A további kutatásoknak azt kell vizsgálniuk, hogy csökkentheti-e az esések kockázatát a csökkent vádli izomaktivitás kontrollstratégiájának fenntartását célzó edzés.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
