Aggasztó mértékű mikroműanyag-szennyezést tárt fel egy magyar részvétellel készült nemzetközi kutatás: egyes városi területeken a lerakódási arány elérheti a napi 1300 mikroműanyag-részecskét négyzetméterenként. A PlasticDustCloud nevű projekt során a szakemberek 12 mintavételi helyről gyűjtöttek adatokat három kontinensen és 9 országban, köztük Magyarországon, Budapesten is. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a mikroműanyagok mindenütt jelen vannak a belélegzett levegőben.
A mikroműanyagok 5 milliméternél kisebb részecskék, amelyek egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen az óceánokban, tengerekben, felszíni vizekben, a talajban, illetve az elmúlt években már a levegőben is. Ezek alapján nem csoda, hogy már az emberi szervezetben is egyre több ilyen anyag halmozódik fel, amelynek egészségügyi hatásait még csak most kezdik el vizsgálni a kutatók.
Ezek a részecskék veszélyes vegyi anyagokat hordozhatnak, és potenciális kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a környezetre, így jelenlétük a levegőben egyre nagyobb aggodalomra ad okot. A városi levegőbe kerülő mikroműanyagok a szél és a légáramlatok révén távoli, városi forrásoktól messze eső helyeken is megjelenhetnek.
Kutatás, eredmények és módszertan
Az Eurofins szakemberei 2024 július-augusztusi időszakban végeztek méréseket. A kihelyezett mintákat egyhetes expozíciós időszak után párhuzamosan gyűjtötték be három kontinensen, a különböző városokban: Melbourne-ben (Ausztrália), Budapesten, Bergenben (Norvágia), Gijónban (Spanyolország), Rovaniemiben (Finnország), Aabybroban (Dánia), Barneveldben (Hollandia), Northamptonban (Anglia), Sacramentoban és South Bendben (Egyesült Államok).
Összehasonlításként két vidéki helyszínen – Pelkosenniemiben (Finnország) és Altában (Norvégia) – is vettek mintákat.
A minták szűrését, előkészítését és elemzését a Eurofins Environment Testing mikroműanyag-vizsgáló laboratóriumaiban végezték, többféle detektálási technológia alkalmazásával, mint például a vibrációs spektroszkópia (FTIR, LDIR, Raman), illetve különböző termoanalitikai módszerek (Pyrolysis-GC/MS, TED-GC/MS) segítségével.
Az eredmények a mintavételi helytől és az alkalmazott technológiától függően változó lerakódási arányokat mutattak: vibrációs spektroszkópiával napi 1250 részecske/négyzetmétert, termoanalitikai módszerekkel pedig napi 3110 mikrogramm/négyzetmétert.


A leggyakrabban azonosított polimerek a polietilén (PE) és a polipropilén (PP) voltak, amelyek a globális műanyaggyártási trendeket tükrözik. A műanyagokon túl azonosítottak gumiabroncs-kopásból származó részecskéket is, amelyek mennyisége elérte a napi 304 mikrogramm/négyzetmétert. Ezek alapján kijelenthető, hogy a közúti forgalom jelentős mikroműanyag-forrás.
A vibrációs spektroszkópiával azonosított részecskék többsége 100 mikrogrammnál kisebb, tehát a belélegezhető mérettartományba esik. Az eredmények jelentős eltéréseket mutattak még az egymáshoz közeli mintavételi pontok között is, ugyanazon technológiával mérve, ami a levegőben található mikroműanyagok heterogenitását és a pontos mérés összetettségét mutatja.
Ez a kutatás fontos adatokkal járul hozzá ahhoz az egyre növekvő tudományos adathalmazhoz, amely egyértelműen megmutatja, hogy a mikroműanyag-szennyezés nem csupán tengeri vagy szárazföldi probléma, hanem nemzetközi szinten összehangolt fellépést igénylő globális levegőminőségi kihívás is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.