Idén már 12 éve annak, hogy egy vulkánkitörés szinte teljesen kiirtotta az életet a Csendes-óceánon található Nishinoshima-szigeten. A sziget a japán fővárostól, Tokiótól mintegy 1000 km-re délre helyezkedik el, és az 1970-es évek óta számos kitörés volt megfigyelhető rajta. Az egyik legjelentősebb esemény 2013 novemberében kezdődött, amikor a láva kitört a tengerfenéken lévő kürtőből, közvetlenül a sziget délkeleti részén.
Ahogy az olvadt kőzet lehűlt és megszilárdult, egy apró új szigetet hozott létre, amely végül friss lávahalmazzal borította be az eredeti szárazföldet.
A vörösen izzó láva és a hamutakaró az addigi szárazföld jelentős részét takarta el, ami gyakorlatilag az összes állatot elpusztította – ám a növényvilágnak valahogyan sikerült visszatérnie, méghozzá emberi beavatkozás nélkül – írja az IFLScience. A Tokiói Metropolitan Egyetem kutatói nemrég arra keresték a választ, hogy mindez hogyan lehetséges.
2019-ben a kutatók kövér porcsint (Portulaca oleracea) találtak a szigeten, közvetlenül azelőtt, hogy egy újabb kitörés ismét beborította a felszín jelentős részét. Egy új tanulmányban a kutatócsoport most a növény DNS-ét vizsgálta, hogy kiderítse, hogyan telepedett le újra a vulkanikus szigeten a szinte teljes pusztulás után. Megállapították, hogy a növények szoros rokonságban állnak a közeli vulkanikus sziget, a a Csicsi Dzsimán élő populációval.
USGS / NASA
Azt is megállapították ugyanakkor, hogy a nishinosimai növények nem egyeztek meg a szomszédos növényzettel. A kutatók szerint hirtelen genetikai variációvesztés állt be, ami gyakori jelenség, amikor egy nagyobb, eredeti populációból származó kis számú egyed egy új kolóniát indít. Ez az úgynevezett alapítói hatás, ami annyit tesz, hogy a szigetre érkezett néhány magból egy teljesen új növénycsalád kezdett gyökeret ereszteni a felperzselt tájon.
Egy másik rejtély, hogy a magok miként jutottak el Nishinoshimára. A kutatók szerint mivel alig nagyobbak egy mákmagnál, és korong alakúak, így tökéletesen alkalmasak az utazásra. Egyfelől fenn maradnak a víz tetején, így át tudnak úszni egyik helyről a másikra, másrészről viszont mivel könnyűek, a szél is fel tudja őket kapni. Emellett kis méretük miatt kisebb a veszélye annak, hogy a madarak megennék. Az erről szóló tanulmány a Plant Systematics and Evolution című tudományos lapban jelent meg.
Hogy mi lesz az ott megtelepült növények sorsa, egyelőre nem tudni. Az biztos, hogy a térség meglehetősen aktív, így lehet, hogy egy újabb kitörés az új populációt is eltörli.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
