Mélyebb problémákkal küzdünk annál, mint hogy holnaptól mindenhol el tudjuk kezdeni használni a mesterséges intelligenciát (MI) – állítja Bőgel György közgazdász, kutató, aki a Mindenségit podcastnak adott kétórás interjút.
A CEU tanára elmondta, attól nem fél, hogy szakmák tömegesen fognak eltűnni a mesterséges intelligencia miatt, mert az MI már az életünk része, és mégsem látható emiatt tömeges munkanélküliség, ahogyan teljes iparágak átállása sem.
Viszont, mesélte, eleinte azt gondolta, a szociális munkás és a vallási személy munkáját fogja a legkevésbé érinteni az MI, és ezt cáfolta meg egy felmérés, amely szerint sokan bíznak abban, hogy a mesterséges intelligencia objektív, elfogadható és értelmes tanácsot képes adni a lelki problémájukra. Kétségtelenül sokszor sikerül is neki, tette hozzá Bőgel György, hozzátéve, azt ugyan nem tudja, hogy szabad-e szentbeszédet írni az MI segítségével, de ha csak egy hasznos segítő eszközként tekintünk rá, akkor miért ne lehetne használni.
A mesterséges intelligencia által veszélyeztetett szakmák esetében egyébként sok függ attól, hogy azok milyen tárgyalási helyzetben vannak, tudnak-e érdekképviseletet alakítani és így tárgyalni a munkaadókkal vagy kormányokkal – foglalja össze a helyzetet Bőgel.
Szóba került Bőgel György és Nagy Dániel könyve, A mesterséges intelligencia a gazdaságban is. A szakértő elmondta, hogy a pénzügyi világban fog a leggyorsabban elterjedni az MI, annyira, hogy már teljesen ott is van, ahogy fogalmaz, mára „gyakran robotok kereskednek robotokkal”.
Arról, hogy szabályozni kellene az MI használatát, úgy fogalmazott, jelenleg nincs nemzetközi szabályozás, de sokan érzik úgy, hogy kellene lennie, azonban ez a folyamat lassan halad. Másfelől ott van az a kérdés is, hogy mikor egyes országok és az Unió olyan szabályokat hoznak, amelyek megkötik az MI-cégek kezét a későbbi fejlesztésekre vonatkozóan is, akkor ezek a vállalatok lépéshátrányba kerülnek azokkal a versenytársaikkal szemben, amelyek szigorú szabályok nélküli piaci környezetben működnek.
Bőgel György arra is kitért, hogy az oktatási rendszer hogyan használhatná a mesterséges intelligenciát, a hasonlata szerint az oktatás olyan, mint egy óceánjáró anyahajó, lassan fordul egy irányba, mert előbb a tanároknak is meg kell tanulniuk azt, amit tanítani fognak, és a tantervnek az állandó fejlődés mellett is naprakésznek kell lennie. Arról is beszélt Bőgel, hogy félve olvassa a híreket, mert tudja, bármikor érkezhet valami, ami elavulttá teszi nemrégiben megjelent könyvét.
Arról is beszélt a tanár, hogy a szabályozásnál és az oktatásnál is alapvetően hiányzik az egyes egyének és a nemzetek közötti azonos szintű infrastruktúra. Ez alatt azt érti, hogy például az oktatásban nem minden család vagy hallgató rendelkezik ugyanolyan minőségű számítógéppel, erre példaként a koronavírus alatt zajló online oktatást hozta fel, amikor az már gondot okozott. A szabályozás esetében pedig kifejtette, hogy egy fejlettebb ország előrébb tart a fejlesztésben, digitalizálásban, mint a többiek, így a szabályozás esetleg nagyobb kockázat vagy visszalépés lehet nekik, mint egy olyan nemzet számára, amelynek az infrastruktúrája nem tart még ott.
Bőgel az infrastruktúra fejlesztésben a háborúk szerepét emelte ki, amit a cégek tökéletes lehetőségnek látnak a különféle MI-programok tesztelésére. Nem távoli jövő, inkább jelen, mondta, hogy valakit az MI segítségével kövessenek, és likvidáljanak, a klasszikus hadviselést pedig felváltja a robotika, annak minden szörnyűségével. Lehet persze a technikát jóra is használni, de a mögötte álló ember rendszerint gyarló, és Bőgel szerint a fejlesztőknek és cégeknek vannak ugyan etikai dilemmáik, a társadalmi felelősséget, de a későbbi döntésekben a profit lehet majd a meghatározó.
Egyszer azonban a mesterséges intelligencia is eléri a fejlődése határait, és akkor kipukkad – mondja Bőgel, aki azt tartja fontosnak, hogy megmaradjunk embereknek, és ne szoruljunk azokba a buborékokba, amelyeket ezek az új technikák kialakítanak számunkra.
