A világegyetem életkora és hatalmas számú csillaga azt feltételezi, hogy ha a Föld tipikus bolygónak tekinthető, akkor a földön kívüli élet általánosan elterjedt kell, hogy legyen. Az anekdota szerint miközben Enrico Fermi olasz fizikus 1950-ben kollégáival – vélhetően Teller Edével, Emil Konopinskivel és Herbert Yorkkal – ebédelt, és a témáról beszélgetett, feltette nekik a kérdést:
„Hol van mindenki?”
A kérdést azóta Fermi-paradoxonként ismeri a tudomány, ami egy feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. A felvetés azóta is foglalkoztatja a tudósokat, amire továbbra sincs megoldás, ám a Marylandi Egyetem kutatója, Robin Cordet asztrofizikus most előállt egy lehetséges magyarázattal, amelyet az arXiv preprint szerveren publikált.
Cordet felvetése szerint a galaxis szerény számú idegen civilizációnak ad otthont, amelyek nem sokkal fejlettebbek a miénknél. Mivel a technológiájuk hasonlóan korlátozott, egyik civilizáció sem képes érzékelni a másikat. A The Guardiannak úgy fogalmazott:
az egészet úgy kell elképzelni, mintha iPhone 42-t használnánk iPhone 17 helyett.
A Drake-formula – amelyet Frank Drake amerikai csillagász alkotott meg, és amely megbecsüli egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát – segítségével végzett számítások arra utalnak, hogy jó néhány civilizációnak léteznie kell. Mivel az emberiség évtizedek óta sugároz rádiójeleket az űrbe, a formula alapján tudjuk, hogy az eredmény legalább egy.
Ha az idegenek is elérték volna a fejlettség hasonló szintjét, akkor azt a technológiával már érzékelni lehetett volna. Eddig azonban egyetlen, a létezésükre utaló jelet sem találtak a tudósok, ami utalhat arra, hogy túl fejlettek ahhoz, hogy az ember észlelje őket, de az is lehet, hogy egyszerűen nem akarnak kapcsolatba lépni a Földdel. Egyes feltételezések szerint pedig a fejlett civilizációk végül elpusztítják önmagukat, ami szintén magyarázat lenne a nagy csendre.
Corbet felvetése ennél egyszerűbb helyzetet vázol fel: mi van, ha a civilizációknak van egy természetes technológiai korlátjuk, amely megakadályozza őket abban, hogy elég fejlettek legyenek ahhoz, hogy kimutatható legyen a jelenlétük, vagy hogy észleljék az emberiséget?
Corbet hipotézise szerint az emberiség a technológiai fejlődés felső határának közelében lehet. Az idegen civilizációk is elérhetnek egy hasonló platót, így soha nem jutnak el odáig, hogy könnyen észlelhessenek vagy kapcsolatba léphessenek másokkal. Mindez azt is feltételezi, hogy az idegenek nem építenek hatalmas struktúrákat – például a csillagok köré Dyson-gömböket –, és nem tudnak fénysebességgel utazni. Ehelyett valószínűleg ugyanolyan korlátozottak, mint az emberiség.
A hipotézis ugyanakkor nem zárja ki a felfedezésüket, feltéve, hogy a rádiótelszkópok tovább tudnak fejlődni. De ha ki is derül, hogy nem vagyunk egyedül, akkor sem biztos, hogy valaha is képes lesz az emberiség felvenni az idegenekkel a kapcsolatot.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát..
