A világon számos olyan állat- és növényfaj él, amelyeket a kihalás fenyeget. A létük jelenleg egy rendkívül törékeny egyensúlynak köszönhető, amit az olyan nem természetes folyamatok, mint például az ember által okozott globális felmelegedés azonnal felboríthat. Ez történt nemrég a tapanuli orangután (Pongo tapanuliensis) esetében is, amely egy súlyosan veszélyeztetett emberszabású.
Minden, amit jelenleg tud az ember erről a fajról, az egy kis populációnak köszönhető, amely Szumátra szigetén, a Batang Toru nevű régióban él. Csak 1997-ben fedezték fel őket, és 2017-ben ismerték el őket önálló fajként, genetikailag elkülönülve mind a borneói, mind a szumátrai orangutánoktól. A szakemberek úgy vélik, hogy kevesebb mint 800 egyed él ebből a fajból, ám Indonézia közelmúltbeli szélsőséges áradásai miatt ez a szám valószínűleg mára jelentősen kevesebb.
Ezek a nehezen megtalálható emberszabású majmok három populációs csoportban élnek, amelyeket nyugati, keleti és déli blokként emlegetnek. Az állatok számára a legnagyobb fenyegetést az élőhelyek feldarabolódása jelenti, amelyet a pálmaolaj-ültetvények telepítése és a fakitermelés okoz.
Ezen a helyzeten rontott még tovább novemberben a Senyar nevű ciklon, amely komoly pusztítást okozott Szumátra szigetén. Az áradások – négy nap alatt több mint 1000 milliméter csapadék esett –áradásokat és földcsuszamlásokat okozott a Batang Toru régióban. A szakemberek úgy vélik, hogy az eddigi 500 fős tapanuli orangután-populációnak akár 54 egyede is elpusztulhatott a természeti katasztrófában.
Erik Meijard, a brunei Borneo Futures ügyvezető igazgatója a The Guardiannak úgy nyilatkozott, a nyugati blokkban élő orangutánok mintegy 6,2–10,5 százalékát pusztíthatta el, vagy érinthette súlyosan a ciklon. A korábbi becslések szerint ha a populáció évente 1 százalékkal csökken, az a faj kihalásához vezethet.
Műholdfelvételek segítségével csapatával megpróbálta számszerűsíteni, hogy az erdő mekkora része pusztult el a ciklon során. Elemzésüket az erdő nyugati tömbjére összpontosították. Adataik szerint az árvíz 3964 hektárnyi földet sodort el. A felvételeken több mint 2400 hektárnyi területet takart el a felhőtakaró, de ezekről is úgy vélik, hogy jelentős mértékben érintette őket az áradás. Ezek alapján a csapat úgy véli, hogy 33–54 egyed lehet az árvíz, a földcsuszamlások és a fakidőlések áldozata.
A szakemberek szerint mindez fordulópont lehet a faj túlélése szempontjából.
Ezek a nagy majmok rendkívül lassan szaporodnak, jellemzően csak hat–kilenc évente hoznak világra utódokat. A populáció közel 11 százalékának egyszerre történő elpusztulása „kritikus demográfiai sokkot jelent” – vélik a szakemberek.
A csapadék intenzitása az éghajlatváltozásnak tulajdonítható: a számítások szerint a La Niña és más negatív hatások 5–13 százalékkal növelték a ciklon intenzitását. A tudósok attól tartanak, hogy ha most túl is élik ezt a katasztrófát az orangutánok, a jövőben újabb hasonlóan extrém időjárás sújthatja őket, amelyek végleg megpecsételhetik a sorsukat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
