A NASA bolygóvédelmi küldetése, a DART-misszió óta egyértelművé vált, hogy az emberiség képes lehet eltéríteni a Föld felé tartó aszteroidákat. A tudósok még 2022 szeptemberében módosították sikeresen egy aszteroida pályáját, ami egy 10 000 km hosszú csóvát eredményezett. Később az is kiderült, hogy 2055-ben emiatt jöhet az első, ember okozta csillaghullás.
Fontos azonban megjegyezni, hogy csak bizonyos méretű aszteroidáig működik az a módszer, amit a DART-misszióban próbált ki a NASA. Emiatt felmerül a kérdés, hogy az annál jóval nagyobb objektumokat vajon hasonló módon le lehet-e téríteni a pályájukról, például egy atomtöltet segítségével.
A kérdés régóta izgatja az emberiséget, ám a biztos válasz egészen addig késni fog, amíg a tudósok ki nem próbálák ezt a módszert is. A módszer elméletileg működhet, ám rengeteg veszélyt rejt magában. Egyfelől ha a becsapódás helye vagy ereje nem megfelelő, az legfeljebb késleltetni tudja a katasztrófát, másfelől viszont ha túl nagy, akkor az aszteroida széttöredezhet, így az objektum egy helyett több darabban bombázná a Földet.
Mivel a gyakorlati kísérlet jelenleg nem opció, az Oxfordi Egyetem fizikusai a nukleáris eltérítéssel foglalkozó startup céggel, az Outer Solar System Companyval (OuSoCo) közösen elemezték ki, mi történik egy vasat tartalmazó űrkőzettel, ha különböző hatásoknak teszik ki.
https://hvg.hu/tudomany/20240301_nasa_dart_misszio_dimporphos_aszteroida_osszetetele_gravitacio_utkozes_bolygovedelmi_teszt
A kutatók a szimulációs vizsgálatok során arra jutottak, hogy az űrkőzetek sokkal nagyobb terhelést bírnak el, mint azt korábban a kísérletek és megfigyelések alapján feltételezték. Ellentmondásos módon az aszteroidák valójában erősebbé válnak, ha intenzív becsapódás éri őket. Mindez azonban jó hír: úgy tűnik ugyanis, hogy ha az aszteroidát atomcsapás érné, az nem robbanna több darabra, hanem valójában erősebbé válna, így nagyobb lehet az esély arra, hogy sikerül eltéríteni a pályájától.
A kutatók a CERN-ben található Szuper Proton Szinkrotron részecskegyorsítót használták egy Campo del Cielo vasmeteoritból származó minta besugárzására, nagy energiájú, rövid időtartamú protonnyaláb-impulzusokkal, alacsonyabb és magasabb intenzitással.
A mérések azt mutatták, hogy a meteoritminta meglágyult, meghajlott, majd meglepő módon újra megerősödött. Emellett egy olyan tulajdonságot is mutatott, ami alapján úgy tűnik, minél erősebb ütés éri a felszínét, annál hatékonyabban oszlatja el annak energiáját. Az eredményeket a Nature Communications című tudományos lapban tették közzé.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy egy vasban gazdag mintát vizsgáltak, így a jövőben érdemes lenne más összetételű aszteroidák viselkedését is megvizsgálni, hogy pontos stratégiát lehessen választani egy közeledő űrkőzet eltérítésére.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
