Brit kutatók szimulációja szerint a vasban gazdag aszteroidák nem robbannak szét egy atomrobbanástól, így könnyű lehet eltéríteni őket a pályájukról.
A NASA bolygóvédelmi küldetése, a DART-misszió óta egyértelművé vált, hogy az emberiség képes lehet eltéríteni a Föld felé tartó aszteroidákat. A tudósok még 2022 szeptemberében módosították sikeresen egy aszteroida pályáját, ami egy 10 000 km hosszú csóvát eredményezett. Később az is kiderült, hogy 2055-ben emiatt jöhet az első, ember okozta csillaghullás.
Fontos azonban megjegyezni, hogy csak bizonyos méretű aszteroidáig működik az a módszer, amit a DART-misszióban próbált ki a NASA. Emiatt felmerül a kérdés, hogy az annál jóval nagyobb objektumokat vajon hasonló módon le lehet-e téríteni a pályájukról, például egy atomtöltet segítségével.
A kérdés régóta izgatja az emberiséget, ám a biztos válasz egészen addig késni fog, amíg a tudósok ki nem próbálák ezt a módszert is. A módszer elméletileg működhet, ám rengeteg veszélyt rejt magában. Egyfelől ha a becsapódás helye vagy ereje nem megfelelő, az legfeljebb késleltetni tudja a katasztrófát, másfelől viszont ha túl nagy, akkor az aszteroida széttöredezhet, így az objektum egy helyett több darabban bombázná a Földet.
Mivel a gyakorlati kísérlet jelenleg nem opció, az Oxfordi Egyetem fizikusai a nukleáris eltérítéssel foglalkozó startup céggel, az Outer Solar System Companyval (OuSoCo) közösen elemezték ki, mi történik egy vasat tartalmazó űrkőzettel, ha különböző hatásoknak teszik ki.
Szuperszámítógéppel szimulálták tudósok, mi történt pontosan akkor, amikor a DART-misszió során eltérítették a pályájáról a Dimorphos nevű aszteroidát.
A kutatók a szimulációs vizsgálatok során arra jutottak, hogy az űrkőzetek sokkal nagyobb terhelést bírnak el, mint azt korábban a kísérletek és megfigyelések alapján feltételezték. Ellentmondásos módon az aszteroidák valójában erősebbé válnak, ha intenzív becsapódás éri őket. Mindez azonban jó hír: úgy tűnik ugyanis, hogy ha az aszteroidát atomcsapás érné, az nem robbanna több darabra, hanem valójában erősebbé válna, így nagyobb lehet az esély arra, hogy sikerül eltéríteni a pályájától.
A kutatók a CERN-ben található Szuper Proton Szinkrotron részecskegyorsítót használták egy Campo del Cielo vasmeteoritból származó minta besugárzására, nagy energiájú, rövid időtartamú protonnyaláb-impulzusokkal, alacsonyabb és magasabb intenzitással.
A mérések azt mutatták, hogy a meteoritminta meglágyult, meghajlott, majd meglepő módon újra megerősödött. Emellett egy olyan tulajdonságot is mutatott, ami alapján úgy tűnik, minél erősebb ütés éri a felszínét, annál hatékonyabban oszlatja el annak energiáját. Az eredményeket a Nature Communications című tudományos lapban tették közzé.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy egy vasban gazdag mintát vizsgáltak, így a jövőben érdemes lenne más összetételű aszteroidák viselkedését is megvizsgálni, hogy pontos stratégiát lehessen választani egy közeledő űrkőzet eltérítésére.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
Az amerikai elnök unortodox kortesbeszédeket tart a vesztésre álló republikánus jelöltek mellett a kampány hajrájában. Vajon hogy kell értelmezni elhatalmasodó fixációját?
