Egy csillag pusztulása mindig látványos folyamat. Az égitest az élete végén szupernóvaként produkál látványos robbanást, így rövid ideig fényesebben ragyog, mint a neki otthont adó galaxis. A Tejútrendszer szomszédságában található Androméda galaxisban azonban egy csillag élete egészen másként ért véget.
A Columbia Egyetem kutatói szerint ahelyett, hogy felrobbant volna, csendben elhalványult, majd fekete lyukká omlott össze. Ez a ritka esemény azt mutatja, a csillagok bizonyos esetekben elkerülhetik a végső robbanást.
Ha a mért adatok valóban helyesek, akkor az megváltoztathatja mindazt, ahogyan a kutatók a csillaghalálokat tartják számon, valamint azt is jobban megérthetik, hogyan keletkeznek a fekete lyukak.
A NASA kutatói még 2014-ben észleltek egy szokatlan jelenséget: egy hatalmas csillag az Androméda galaxisban egyre élénkebben kezdett ragyogni a fény infravörös tartományában. Ez a tartomány láthatatlan az emberi szem számára, de a forró port és gázt képes kimutatni. Nagyjából három éven át folyamatosan nőtt ez az emisszió, majd a csillag drámai mértékben kezdett elhalványulni a látható fénytartományban. 2023-ra nagyjából tízezredére halványult, majd gyakorlatilag eltűnt, és csak egy porréteg maradt utána.
https://hvg.hu/tudomany/20260108_sn-1604-szupernova-terjedese-timelapse-video-csillagaszat
Az adatokkal éveken át senki sem dolgozott, majd jöttek a Columbia Egyetem tudósai, akik a közvetlen összeomlás jeleit kezdték el kutatni. A munkájukat egy 1970-es években leírt elmélet alapozta meg: ha egy csillag közvetlenül egy fekete lyukká omlik össze, akkor rövid ideig infravörös fényben kell izzania, miközben ledobja a külső rétegeit és port hagy maga után.
A csillag, amely ezt produkálta, az M31-2014-DS1 volt. Ez a csillag egy hidrogénhiányos szuperóriás volt, amely körülbelül 2,5 millió fényévnyire található a Földtől, kialakulásakor pedig a tömege körülbelül 13-szorosa volt a Napénak.
Élete során az anyaga jelentős részét veszítette el a csillagszél formájában, így mire élete végére ért, a tömege már csak ötször volt nagyobb, mint a Napé. A kutatók szerint a csillag hosszú, folyamatos halványulása rendkívül szokatlan, és nem felel meg egy normál szupernóva mintázatának.
A megmaradt halvány infravörös fényről úgy gondolják, hogy az újonnan kialakult fekete lyukat körülvevő meleg porból és gázból származik. Az erről szóló tanulmány a Science-ben jelent meg.
A kutatók szerint a mostani felfedezés komoly változást hozhat a fekete lyukak megértésében. Magát az objektumot nagyjából 50 évvel ezelőtt fedezték fel, és azóta tudni, hogy a csillagok fekete lyukká válnak, ám a mai napig nem tisztázott, hogy mely csillagok képesek erre. Az M31-2014-DS1-hez hasonló tömegű csillagokról sokáig azt hitték, hogy minden esetben szupernóvaként robbannak fel.
https://hvg.hu/tudomany/20251215_v-sagittae-kettos-csillag-robbanas-szupernova
A kutatók szerint a mostani eset arra utal, hogy az ilyen csillagok néha robbanás nélkül tűnnek el, ami leginkább attól függ, hogy a gravitáció, a gáz nyomása és a lökéshullámok hogyan hatnak egymásra a csillagélet utolsó pillanataiban.
Ha a közvetlen összeomlás gyakrabban történik meg, mint korábban gondolták, az megváltoztathatja a világegyetemben előforduló szupernóvák számának becslését. Ez viszont befolyásolja az elemek galaxisokon belüli terjedésének modelljeit, mivel a szupernóvák a nehéz elemek, például a vas fő forrásai.
A kutatóknak most további megfigyelésre van szükségük ahhoz, hogy meghatározzák, milyen gyakori lehet egy ilyen folyamat – írja az Interesting Engineering.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
