A Vénuszra a Föld ikertestvéreként hivatkoznak, mivel mérete, sűrűsége és tömege szinte megegyezik a mi bolygónk tulajdonságaival. Van azonban egy nagyon fontos különbség: a Vénusz felszínén az élet számára extrém barátságtalan körülmények uralkodnak.
Amellett, hogy kénsavfelhők vannak az égen, a felszíni nyomás 90 bar körül alakul, felszíni hőmérséklete pedig 460 Celsius-fok körül alakul. Ezek a paraméterek rendkívül komoly nehézséget jelentenek az ember számára, hogy egyáltalán műszerekkel lehessen tanulmányozni az égitestet. Emiatt nem tudni, hogy van-e valamilyen geológiai aktivitás a bolygón, hogyan formálódik a légkör, vagy, hogy az élet nyomaira utaló gázok – mint az ammónia és a foszfin – tényleg ott vannak-e a légkörben.
https://hvg.hu/tudomany/20240720_venusz-legkore-foszfin-ammonia-elet-a-venuszon
Kínai kutatók most új megoldást javasolnak a bolygó vizsgálatára, amely felfedheti a légkörének eddig nem pontosan ismert titkait.
Az új rendszer 40–70 kilométeres magasságból venne mintát a Vénusz légköréből, és három alapvető funkciót – szűrést, dúsítást és spektroszkópiai detektálást – egyesít egyetlen, összehangolt keretrendszerben.
Működésének első szakasza az egyik legfontosabb: ez a Vénusz erősen korrozív környezetétől való védelmére összpontosít a kénsavcseppek és a finom részecskék kiszűrésével. Kerámia és speciális membránok együttes használatával a szűrőegység rendkívül apró szennyeződéseket képes eltávolítani, miközben stabil működést biztosít egy öntisztító termikus mechanizmus révén, amely megakadályozza a lerakódást és a lebomlást.
https://hvg.hu/tudomany/20250528_fold-venusz-bolygo-aszteroida
A tisztítás után a légkörből vett minta egy dúsító szakaszba lép, amely jelentősen javítja a gázok kimutathatóságát. Mivel a Vénusz légkörében a legnagyobb mértékben a szén-dioxid uralkodik, az alacsonyabb koncentrációjú komponensek, például a foszfin, az ammónia vagy a hidrogén-szulfid azonosítása különösen nehézkes.
A rendszer ezt a szén-dioxid eltávolításával, valamint a fennmaradó gázok koncentrációjával oldja meg. Ez a folyamat növeli a célmolekulák relatív mennyiségét, így könnyebb azonosítani és pontosan mérni őket még nagyon alacsony koncentrációk esetén is.
A rendszer utolsó alkotóeleme egy kifinomult spektroszkópiai detektáló egység, amely fejlett lézeralapú technológiát használ a minél nagyobb pontosság elérése érdekében.
A fejlesztésről szóló tanulmány a Planet című tudományos lapban jelent meg.
A kutatók szerint az izotópos mérések, beleértve a kén, a nitrogén és a hidrogén arányát, elengedhetetlenek a bolygó történetének rekonstruálásához. Ennek eredményeként felfedhető például az, hogy miként tűnt el a víz a bolygóról.
A mérnökök szerint a rendszert bármilyen egységre fel lehetne szerelni, így akár olyanra is, ami landol egy adott égitesten. A felhasználási cél ugyanis nemcsak a Vénusz, a szakemberek úgy látják, azt más égitesteken, például a Jupiter holdjainál is alkalmazni lehetne.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
