Több mint egy évtizede készült már az a paródiavideó, amelynek ötlete a NASA Johnson Űrközpontban dolgozó fiatal tudósok fejéből pattant ki. Ebben a NASA űrhajósa, Tom Marshburn nyilatkozik épp arról, hogy hogyan működik az űrben a mikrogravitáció, miközben egy poharat és egy tollat is elejt – köszönhetően annak, hogy a tárgyak a gravitáció miatt nem maradnak a helyükön úgy, ahogy az például a Nemzetközi Űrállomáson történne.
https://www.youtube.com/watch?v=PVxaL8CAO4M
Bár alapvetően egy gegről van szó, egy nemrég megjelent, mintegy 20 éven át folyt vizsgálat eredménye azt mutatja, a fenti videóban azért van némi igazság is – már ami a visszatérő űrhajósok gravitációval kapcsolatos érzékelését illeti.
A Belgiumban található Leuveni Katolikus Egyetem és a spanyolországi Baszk Tudományos Alapítvány kutatói azt hasonlították össze, hogy az űrhajósok miként fogtak meg tárgyakat és miként mozogtak a mikrogravitációban és a Földön.
A vizsgálatban két női és kilenc férfi asztronauta vett részt, akik legalább öt hónapot töltöttek a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
A kutatók azt találták, hogy a hónapokon át tartó súlytalanság után is észrevehető a „gravitációs lenyomat” abban, hogy az űrhajósok hogyan érintkeznek a tárgyakkal. Mindez arra utal, hogy az emberi agynak elég sok időbe telik, mire átprogramozza ezt az izommemóriát.
Míg a Földön azért fogja meg az ember a tárgyat, hogy ne essen le, az űrben nincs ilyen indok, ott csak akkor kell megfogni valamit, ha arrébb kell helyezni.
Hogy teszteljék, milyen hatása lehet az űrbéli környezetnek a gravitáció észlelésére, az űrhajósoknak egy sor feladatot kellett elvégezniük az utazás előtt, alatt és után. Eredményeiket a The Journal of Neuroscience című tudományos lapban publikálták.
https://hvg.hu/tudomany/20260423_nasa-holdra-szallas-szkafander-urruha
Az első feladatban az űrhajósok az adott tárgyat a jobb hüvelyk- és mutatóujjuk között tartották, és a karjukat fel-le mozgatták egy metronóm ütemére, illetve anélkül. A második feladatban ugyanazt a tárgyat függőleges helyzetben rögzítették egy platformon a résztvevő előtt, aki szintén a hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a tárgyat, miközben fel-le csúsztatta rajta a kezét.
Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy megmérjék az űrhajósok érzékelését azzal kapcsolatban, hogy mi az a minimális súrlódási erő, amely egy tárgy megcsúszás nélküli megtartásához szükséges.
A vizsgálat azt mutatta, hogy a kar mozgása lassabb volt a mikrogravitációban – kivéve, ha a metronóm ütemére kellett azt megtenni –, ugyanakkor kiegyenlítettebb is volt, mivel a tárgy felfelé vagy lefelé mozgatásához ugyanakkora erőkifejtésre volt szükség.
Az eredmények alapján az is egyértelművé vált, hogy még több hónapnyi ISS-lét után sem alkalmazkodtak az űrhajósok teljesen a mikrogravitációhoz, mert úgy nyúltak a tárgyakhoz, mintha le kellene küzdeniük a gravitációt is. Érdekesség ugyanakkor, hogy valamilyen eltolódást lehetett érezni, visszatérve ugyanis másként interaktáltak a tárgyakkal, mint indulás előtt.
A kutatók azt találták, hogy bár egy nap után visszatért a helyes érzékelés abból a szempontból, hogy felemelni nehezebb volt egy tárgyat a Földön, mint leengedni, az agyuk nem teljesen tudta ezt lekövetni, mert a mozgatandó tárgy súlyát rendre rosszul mérte föl.
A vizsgálat eredménye kifejezetten hasznos lehet a jövőben, amikor az ember folyamatosan jelen lesz a Holdon, vagy épp elutazik a Marsra.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
