A természet gondoskodik a sajátjairól, így a rovarokról és a hernyókról is. Sokan ezek közül éppen akkor kelnek ki, amikor tavasszal a falevelek még fiatalok, zsengék és sok bennük a tápanyag, így azonnal hozzáférnek a megfelelő táplálékhoz.
A tölgyfák azonban meglepően reagálnak, ha az előző évben masszív hernyótámadás érte őket. A következő tavaszon ugyanis pár nappal később kezdik kibontani a leveleiket, azok a rügyekbe zárva maradnak, és ez a kis késlekedés éppen elég ahhoz, hogy az épp kikelt hernyók nagy része elpusztuljon a táplálékhiány miatt.
Minderről egy német, francia és cseh tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport számolt be a Nature Ecology & Evolution folyóiratban. Ez az időzítési stratégia – állítják a kutatók – hatékonyabbnak tűnik a hagyományos védekezési módszereknél, például a keserű vegyi anyagok (tanninok) előállításánál. Ez azért van, mert a kémiai védekezés energiát és erőforrásokat igényel, míg néhány plusz nap várakozása sokkal kevesebbe kerül a fának.
Vizsgálataik során a szakemberek ökológiai vizsgálatokat kombináltak fejlett műholdas technológiával. Ahelyett, hogy a talajról egy maroknyi fát követtek volna nyomon – ami egy lassú és korlátozott módszer –, egy hatalmas, körülbelül 2400 négyzetkilométeres erdőterületet figyeltek meg Észak-Bajorországban. A műholdak azért különösen hasznosak, mert sűrű felhőtakaró esetén is pontos adatokat tudnak rögzíteni a fák lombkoronájáról.
2017 és 2021 között a kutatók 137 500 megfigyelést végeztek. Összesen 60 erdőterületen 27 500 pixelt elemeztek – az adatok felbontása pixelenként 10x10 méter volt, ami nagyjából megegyezik egyetlen fakorona méretével. Ez a részletességi szint lehetővé tette, hogy szinte fáról fára kövessék nyomon, hogy mi is történik az idő múlásával.
A 2019-es év kiemelkedő lehetőséget kínált arra, hogy „működés közben” figyeljék meg a fentebb vázolt folyamatot, mivel egy jelentős gyapjaslepke-járvány sújtotta a régiót. A radarérzékelők pontosan rögzítették, hogy mely fákat kopasztották le, és azok hogyan reagáltak a következő évben. A következő tavasszal egyértelmű mintázat tárult fel: a korábban megtámadott fák körülbelül három nappal késleltették a levélkelésüket. Ennek eredményeként a rovarok túlélési aránya jelentősen mérséklődött, a levélkárosodás pedig 55 százalékkal csökkent. Csak összehasonlításképpen: ahhoz, hogy a kártevők száma ilyen mértékben csökkenjen, a tanninkoncentrációt körülbelül hatszorosára kellene növelni a fák kémiai védekezésén keresztül – jegyzik meg a tanulmány szerzői.
A tanulmány azt is kiemeli, hogy a fák ellentétes szelekciós nyomásnak vannak kitéve az éghajlatváltozás, illetve a növényi kártevők miatt. A globális felmelegedés következtében minden évben korábban fakadnak, míg a rovarok nyomása a levélfakadás késleltetésre készteti őket. Azonban az a tény, hogy a fák csak szükség esetén időzítik a levélfakadást, megakadályozza azt, hogy a rovarok idővel alkalmazkodjanak a változáshoz.
A tudósok egyelőre még nem tudják, hogy miként „emlékeznek” a fák, milyen belső mechanizmusok váltják ki a késleltetést. A jövőbeli kutatások célja éppen az, hogy jobban megértsék ezeket a folyamatokat, és kiderítsék, léteznek-e hasonló stratégiák más fafajoknál és régiókban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
