A pillecukor-kísérlet a világ egyik legismertebb pszichológiai kísérlete, amit jó eséllyel még azok is ismernek, akik soha nem hallottak a megnevezéséről. Az első vizsgálatot Walter Mischel, a Stanford Egyetemen tudósa végezte el 1970-ben, a kutatás pedig az önuralmat és a késleltetett kielégülést kutatta.
A teszt során a gyermekeknek választaniuk kellett az azonnali jutalom (egy darab pillecukor) és a nagyobb jutalom (két darab pillecukor) között. Utóbbit akkor kapták meg, ha egy rövid időt (15 percet) kibírtak úgy, hogy nem éltek az azonnali jutalom lehetőségével.
Az eredeti vizsgálat eredménye szerint a felnőtté váló gyerekek közül azok, akik türelmesebbek voltak (és megkapták a második pillecukrot), végül sikeresebb emberekké váltak az életben, jobb eredményt értek el az iskolai tanulmányuk során, és könnyebben birkóztak meg a nehézségekkel.
A képet a későbbi vizsgálatok viszont árnyalták. 2018-ban egy, a korábbinál jóval nagyobb csoporttal végeztették el a tesztet, ám a hosszú távú következtetés nem volt rájuk érvényes. A kutatók azokra a gyerekekre figyeltek, akiknek az édesanyja nem végzett egyetemet. Azt találták, hogy egy négyéves gyermek plusz várakozása alig növelte a sikerességet a tizenéves korban – írja a Space Daily.
A beszámoló szerint az összefüggés nagyjából fele akkora volt, mint amit az eredeti vizsgálat megállapított, és körülbelül kétharmadával csökkent, miután a kutatók figyelembe vették a gyermek családi hátterét, korai kognitív képességeit és otthoni környezetét.
Az eredeti eredmények egy 1990-es vizsgálatból származtak, amelynek résztvevőit Mischel alanyaiból választották ki. A kutatók szoros összefüggéseket találtak az óvodáskorú gyermekek kielégülés-késleltetési képessége és a serdülőkori teljesítmény, valamint viselkedés között. A minta azonban kicsi és erősen szelektív volt.
https://hvg.hu/tudomany/20230828_bruno_bettelheim_portre_pszichologus_lelektan_eleg_jo_szulo
A 2018-as vizsgálatban résztvevő kutatók azonban egy másik módszert, az úgynevezett konceptuális replikációt használták. Ahelyett, hogy újra elvégezték volna a kísérletet, egy másik, régóta futó, gyerekekkel kapcsolatos tanulmányra támaszkodtak. Ez 54 hónapos korban mérte a gyermekek kielégülési késleltetését, majd évekig követte őket.
Az elemzett minta 918 gyermeket tartalmazott, ezen belül pedig 552 olyan gyermek volt, akinek az édesanyja nem végzett egyetemet. Ez nagyjából tízszer annyi, mint amivel az 1990-es vizsgálatot végezték.
A lap szerint túlzás lenne azt állítani, hogy az eredeti vizsgálat eredményét teljesen megcáfolták, az azonban tény, hogy a gyermekkori kitartóbb várakozás az eredeti megállapításhoz képest sokkal kevésbé determinálta a jövőbeni teljesítményt.
A kutatók azt is megállapították, hogy a serdülőkori teljesítményt leginkább a várakozás első, rövid része határozza meg. Azok a gyerekek, akik legalább 20 másodpercet kibírtak a pillecukor elfogyasztása nélkül, azokhoz hasonló teljesítményt nyújtottak, akik 15 percen át kibírták a várakozást – írja a lap.
https://hvg.hu/itthon/20191219_karacsony_ajandekozas_gyerekek_mohosag_pszichologus
Még ennél is eltérőbb volt az az eredmény, amit a viselkedéssel kapcsolatban mértek a kutatók. Az eredeti vizsgálat szerint a nagyobb önkontrollt gyakorló gyerekek később nyugodtabbak és alkalmazkodóbbak voltak, mint társaik. Az új vizsgálat azonban megállapította, hogy ez nem igaz egyértelműen, és ez a fajta viselkedés alig mutatható ki a statisztikai hibahatár felett.
Mindebből megállapítható, hogy a pillecukor-kísérlet megállapítása, amely szerint a türemles gyerekből nyugodtabb tizenéves lesz, legfeljebb minimálisan lehet igaz.
A kutatók abban egyetértenek, hogy a négyéves kori várakozás egy olyan tulajdonságot tárhat fel, ami meghatározhatja a gyermek következő évtizedben lezajló fejlődését.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
