Miniatomerőművet építhet Európa, és nem is akárhol: a Holdon
Európai mérnökök olyan nukleáris reaktor terveit készítették el, amely megbízhatóan képes elektromos áramot termelni szélsőséges körülmények között is.
Régóta dolgoznak már azon a koncepción a mérnökök, amely lehetővé tenné, hogy az űrben megtermelt elektromos áramot a Földre sugározzák le. A cél egyértelmű: egy ilyen megoldással több zöldenergiát lehetne biztosítani, a termelés pedig a földi napelemekhez képest sokkal hatékonyabb lehetne – gyakorlatilag a nap 24 órájában, a hét minden napján üzemelhetne az űrbe telepített egység.
Japán mellett korábban már az Európai Űrügynökség is bejelentette, hogy szeretne egy ilyen rendszert kiépíteni, az amerikai Caltech, azaz a Kaliforniai Technológiai Intézet pedig 2022 őszén adott hírt egy űrbéli napelemfarm installálásáról. Az intézet mérnökei azóta már egy szép sikerről is beszámoltak.
A vezeték nélküli energiaátvitelre most Kína is ráugrott, a Harbini Műszaki Intézet tudósai azonban nem a Földet, hanem a Holdat céloznák meg.
Mint ismert, ahhoz, hogy a Holdon meg tudja vetni a lábát az ember, folyamatos energiaellátásra van szükség. Csakhogy a déli póluson a napelemek segítségével energiát termelni nem egyszerű feladat: a kráterek szinte folyamatosan árnyékban vannak, pedig a robotoknak ott kellene dolgozniuk, hogy kinyerjék az azokban található vízjeget.
A South China Morning Post beszámolója szerint a kutatók úgy vélik, a Hold déli pólusánál a kráterek gerincére kellene telepíteni az energiatermelő egységeket, azokat ugyanis így szinte folyamatosan érné a napfény. A berendezések lézersugarat állítanának elő, amelyeket továbbítanának a kráterben dolgozó roverek vevőegységeinek, amelyek aztán a lézer fényét elektromos árammá alakítják át.
A javasolt rendszer több összekapcsolt állomásból állna. Ezek együttesen egy olyan hálózatot alkotnának, amely lehetővé teszi a roverek számára, hogy nagy fedélzeti akkumulátor nélkül is képes legyen dolgozni a lefedett területen.
A harbini kutatók statisztikai modellezést alkalmaztak a legjobb telepítési pontok azonosítására az energialefedettség maximalizálása és az erős hálózati kapcsolat fenntartása érdekében. A szakemberek szerint a lézeres adóállomások megfelelő elhelyezése 35 százalékkal növelheti a hálózati lefedettséget ahhoz képest, hogy eredetileg hová telepítették volna a berendezéseket.
A szimulációk azt mutatták, hogy körülbelül 4,8 kilométeres távolságon a rendszer még mindig elegendő energiát tudott biztosítani a roverek működéséhez.
Hogy megvalósul-e Kína elképzelése, egyelőre nem tudni. A távol-keleti ország és az Egyesült Államok között azonban óriási az űrverseny, a felek pedig minden lehetőséget igyekeznek megragadni az elsőség érdekében.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
