Az irritábilis bél szindróma (IBS) egyes altípusainak hátterében álló folyamatokat vizsgálták nemzetközi együttműködésben a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) és a Szegedi Tudományegyetem kutatói, a GUT című tudományos folyóiratban publikált eredményeik alapján lehetőség nyílhat célzottabb terápia kidolgozására.
Az irritábilis bél szindróma (IBS) az egyik leggyakoribb emésztőrendszeri probléma. Van, akinél elsősorban hasmenéssel (IBS-D), másoknál inkább székrekedéssel (IBS-C) jár. Kialakulása összefügghet többek között a bél-agy tengely zavarával, a nyálkahártya immunválaszának megváltozásával és a tápcsatorna falában jelenlévő idegsejtek alkotta enterális idegrendszer fokozott érzékenységével.
Az új kutatás azt találta, hogy a két IBS-típus hátterében eltérő biológiai folyamatok állhatnak.
A szakemberek betegmintákon és kísérletes modelleken vizsgálták a széklet proteolitikus (fehérjebontó) aktivitását, valamint annak enterális idegsejtekre gyakorolt hatását. Az eredmények arra utalnak, hogy az IBS egyes altípusaiban a fehérjebontó enzimek más összetétele és eltérő immunológiai környezet alakul ki.
https://hvg.hu/tudomany/20260727_intim-szovetek-regeneracioja-kutatas-szegedi-tudomanyegyetem-biologiai-kutatokozpont
Az eredmények alapján a hasmenés dominálta és a székrekedés jellemezte altípusban szenvedő betegek székletmintáiban található anyagok egyaránt fokozottan aktiválták a bél idegsejtjeit.
IBS-D esetében azonban sikerült azonosítani egy fontos útvonalat is: bizonyos fehérjebontó enzimek a PAR-1 receptoron keresztül járultak hozzá az idegsejtek fokozott aktivációjához. IBS-C esetében viszont más, egyelőre nem azonosított tényezők állhatnak a háttérben. Ez összhangban áll azokkal a korábbi megfigyelésekkel, amelyek szerint a széklet fehérjebontási aktivitása összefügghet a béltranzit sebességével és a zsigeri túlérzékenységgel.
A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy az IBS kórélettana nem egységes mechanizmusra vezethető vissza, hanem az egyes altípusokban eltérő, a fehérjebontó enzimek, az immunrendszert befolyásoló anyagok és az enterális idegsejtek közötti kölcsönhatások érvényesülnek. Az IBS-D esetében azonosított folyamatok lehetséges diagnosztikai és terápiás célpontként is szóba jöhetnek.
A munka hozzájárulhat olyan altípusra irányuló kezelési stratégiák kialakításához, amelyek a jelenlegi, főként tüneti IBS-terápiáknál pontosabban célozzák a betegség mögött álló molekuláris mechanizmusokat.
A kutatást Dr. Annaházi Anita, az SZTE Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék egyetemi adjunktusa, a közlemény utolsó szerzője vezette, a kísérletes munka legnagyobb részét pedig Lejla Ridzal PhD-hallgató, a közlemény első szerzője végezte.Részt vett a munkában a nantes-i és a müncheni műszaki egyetem szakemberei mellett Pankotai Tibor és Páhi Zoltán is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
