Az MTI nem kispályázik: tíz gurigára perli kollégánkat, Balavány Györgyöt. Kiváltva ezzel rovatunk testületi megvetését és tiltakozását. Miért is perelnek? Hát azért, mert Balavány – konkrét példákkal illusztrálva – leírta: „A közmédia ma azt jelenti, kisfiam, hogy a pénzükből hazudnak nekünk.” S erről papír is van. Meg másról is. Belénessy Csaba MTI-vezérigazgatói pályáját ezzel a nyelvcsapással indította: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez… Egy közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát. Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval.” A szakma ezt kifogásolta először, utána meg azt, hogy az ellenzéknek (s általában a kormány bírálóinak) beígért tisztesség fügefalevele rögtön lehullott.

Az MTI úgymond lojalitására jó példa az Ángyán-ügy. Mikor „egy szerdán, pár órával az MTI-szemle előtt regisztrált, egyetlen bejegyzést tartalmazó blogot tartott fontosnak szemlézni az MTI”. Bármiféle, szakmailag komolyan vehető hírellenőrzés nélkül, nyilvánvalóan pusztán azért, mivel ott a kormányt kínos helyzetbe hozó Ángyán Józsefet támadták. Duplán kényszerültek emiatt helyreigazításra. De nem tanultak belőle, az MTI újra akcióba lendült, ezúttal, mint Paja-utóvéd. „Tévesen írta pénteken az MTI, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyelőre nem döntött arról, indítanak-e eljárást a NOB-tag Schmitt Pál ellen a plágiumügye miatt. A forrásként használt hírügynökségi beszámolókban nem ez szerepel, ráadásul a hvg.hu kérdésére a NOB sajtóosztályán ismét megerősítették, hogy már folyik a formális eljárás Schmitt ügyében.” – írta akkor a portálunk, s a tévedés, illetve a kérdőjeles ferdítés szavakkal még nagyon is jóhiszeműek voltunk.

Persze legyünk sportszerűek, tartsuk fenn Balavány kollégánál a tévedés lehetőségét, az MTI-nél meg az ártatlanság vélelmét. De akkor miért nem elégséges a közzétett cáfolat? Miért kell egy közintézménynek közpénzből perrel fenyegetni egy magánembert? Talán csak nem azért, mert az előbbinél most rögtön kéne a vádakra rácáfolni, az utóbbinál viszont csak hónapok múlva? Addig az ügy elül, a közintézmény a mi adóforintjainkból bírja a pereskedést akármeddig, a bepereltnek meg hátha rámegy a pénze, idegrendszere, mindene. S egy perindítással remekül elleplezhető akár az érdemi, ténybeli cáfolat hiánya is. Belénessy Csaba a jelek szerint perelni szeret, meg az MTI-bíráló Népszabadságnak címzett sértődött, frusztrált levelet írogatni. A NER-média ingerküszöbe elég alacsony. Meg egyáltalán: el tudjuk képzelni, hogy a BBC perrel fenyeget egy bloggert vagy publicistát a csatornáról alkotott lesújtó vélekedése miatt?

De az MTI csak a jéghegy csúcsa. Ott van a Cohn-Bendit kárára elkövetett köztévés riporthamisítás, valamint a Lomnici-retusálás, az Opera előtt magából és intézményéből is hülyét csináló MTV-riporter, s lehetne még sorolni. A NER-rezsim médiajogászait és jogszolgáltatását ismerve aligha lehetnek illúzióink. Ahogy a honi sajtóperek életidegen gyakorlatáról se. Rosszindulatú jogértelmezéssel bele lehet kötni egy nem elég precízen megfogalmazott mondatba, egy elírásba, egy jelentéktelen részletbe, akármibe. De egyvalami a legkacifántosabb paragrafus-nyüvéssel sem tagadható: egyre több konkrét jel utal arra, hogy közmédia vastagon, tendenciózusan elfogult a hatalom javára, s az ellenzék kárára. Balavány György posztjai is erre mutattak rá. S ezen a lehangoló tényen semmiféle per vagy ítélet nem változtat. Pedig ideje volna.