Tettesd magad hülyének! – lényegében ezt tanácsolta a Magyar Külügyi Intézet elemzése Orbánnak. Az őt ismerők viszont tudják: a Viktor nem az a pasas, aki megjátssza a nyálcsorgató idiótát, csak azért, hogy megússza a bliccelés miatti pénzbüntetést a buszon. Nem. Ő az a pasas, aki a legnagyobb zakó után is rezzenéstelen arccal mondja bele a kamerába: ez volt a terv, minden bele volt kalkulálva. Mi így szoktunk leszállni a bicikliről. A harmadik opció az lett volna, hogy beismeri, hibázott, rosszul mérte fel a helyzetet, s bocsánatot kér, de hát erre nagy tétekben kevesen fogadtak. Öröm amúgy látni a Nemzeti Együttműködést csúcsra járatás közben. A nagy együttműködő még leghűbb kamarását se tájékoztatta arról, hogy kivillantja az egóját (Hát persze, hogy én adtam parancsot, ki más adhat itt parancsot rajtam kívül?! Tisztára, mint a Jack Nicholson alakította bázisparancsnok a Becsületbeli ügyben.), s ezzel hülyét csinál a főnök felelősségét körömszakadtig tagadó Lázár Jánosból. Most már kirakatnak se jók az emberarcú Fidesz-technokraták, Martonyi, Navracsics. Jön az unortodox diplomácia, indításnak feldobjuk a gumicsizmás lábunkat az asztalra.

De akkor is, minek kell cirkuszolni? Végül is mi történt? Egy héten belül haragítottuk magunkra Washingtont és Moszkvát. Na és? Ez a bravúr nem ment volna akárkinek, győzelemre van ítélve az ország, amely erre is képes. S mindezt úgy, hogy nincs nemzetbiztonsági kockázat. Miért is volna? Végül is csupán a világ egyik legkeményebb terrorszervezeténél húztuk ki a gyufát. Bagatell. Az ASALA világméretű hálózattal rendelkezik, s amellett bírja az örmény állami nacionalizmus cinkos, informális támogatását. Jerevánban ugyanúgy nemzeti hősnek tekintik, kegyelemmel, jutalommal és lakással várják az etnikai szociopatákat, mint Bakuban. Nekünk meg sikerült belekeverednünk ebbe az évszázados törzsi háborúba, úgy, hogy kegyetlenül megsértettük az egyik nációt. Ráadásul sanszos, hogy az egészért nem kapunk semmi pénzügyi viszonzást. De sebaj, nem ismerik még ezek az örmény terroristák a hírszerzés művészetének legújabb géniuszát. Ugye mindenki egyetért, hogy a világ mától biztonságosabb hely lett Lázár Jánostól?

A slusszpoén pedig az, hogy a fentiek akár lehetnek egy világméretű nagyhatalmi játszma lépései is. Melyben szeretett miniszterelnökünk a fizetés nélkül hagyott provokátor, a beugratott „hasznos idióta” szerepét játszotta. Jereván mögött ott áll Moszkva, Baku mögött Ankara (s az atlanti energiakoncepción át eddig közvetve Washington is), amellett Izraelnek és Iránnak egyaránt érdeke, hogy egy egymás közti esetleges konfliktushoz szövetségeseket szerezzen a térségben. Kínáról nem is beszélve. Soktényezős egyenlet, a tengerentúli választási harcban is ott van az örmény lobbi vs. az azeri olajklán. Egy azeri-örmény háború lehetősége annyi mindenre kihathat. Na, ebbe a káoszelméleti dzsungelbe másztunk bele, hála az olyan lángeszű geopolitikai stratégáknak, mint Szijjártó Péter.

Igen, ez van. Addig vívtunk terepasztal-háborúkat, szőttünk titkos terveket, akartunk kéretlenül beleugatni a nagyok balhéjába, hogy most talán megkapunk egy igazi, mocskos és véres háborút. Pokolgépekkel, globális bosszúval, vérző, eleven sakkfigurákkal, akik mi lennénk. Baltás pajtás, itt vagyunk, érted élünk és halunk. Remélem, megérte.