Ki hitte volna, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem egy banánhéjon, hanem egy halom barackmagon csúszik el? Pontosabban biónak meg ökónak meg rákellenesnek mondott, a boltokba a termelő szerint a törőberendezés miatt, technikai okokból amúgy sohasem került barackmagok ügye keltette fel a miniszterelnök haragját, de úgy, hogy rá is telefonált a termelőre, aki aztán zárt körben elismerte, hogy elkúrta a barackmag-ügy érdemi, tehát kommunikációs részét.

Csapásokat adunk, csapásokat kapunk. A miniszterelnök szerencsére tud fókuszálni, képes kiszemezgetni a számos lényegtelen, a kutyát nem érdeklő ügyből azt az egy közérdekűt, amire rámozdul, önkezével emelve kagylót a csaló barackmagtermelő felelősségre vonása céljából és vonatkozásában.

Ebben szerepet játszhatott, hogy a bio- és ökobarát barackmag előállítója nem más, mint L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára, korábban a magyar kultúráért és "a zsidó kurvákért" felelős államtitkár, aki három dolgot felejtett el: a) a neten utánanézni, tényleg gyógyítja-e a rákot a barackmag (ugyanis nem, sőt); b) utánajárni, szabad-e ilyen minősítéseket élelmiszerre ráírni (nem); c) kié a Simon és Simon Kft, ő ugyanis váltig állítja, a feleségéé, holott nem, a hatályos cégkivonat és saját vagyonbevallása szerint is 57,77 százalékban az övé. Na erre varrjunk barackmagot.

Orbán Viktort ez érdekelte, nem más. Ide lehetne most citálni a NER eddigi áldásos működésének számos fénypontját, a mindent elöntő akarnokoskodást, inkompetenciát és korrupciót, amiktől min. a fél ország azt kívánja a vezetésnek, hogy ott szarjon sünt, ahol van, de nem, a miniszterelnököt egy dolog akasztja ki: a rosszul kommunikált államtitkári barackmagok ügye, amely ügyben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatot is indított.

Ahogy a törőberendezés nem volt képes megbirkózni a túl kemény maghéjjal, úgy a kormányzat sem képes megbírkózni azzal, hogy recseg-ropog a rendszer. Lassan házon és berkeken belül is szabad a kritika pályája, nem szent már sem Rogán (mármint Cili), sem a Rogán–Vajna klub, bármit jelentsen is, sem Lázár, sem L. Simon, ez utóbbi a Heti Válaszban éppen kimerítő levélben védi Lázárt Borókai Gábortól, éspedig így: "Valójában nem Lázár Jánost támadod tőled szokatlanul éles hangon, hanem Orbán Viktort." Mert azért akárkire nem terjedhet ki a berkeken belüli, jószándékú kritika joga, ártasz az Ügynek, Borókai elvtárs.

Előbb-utóbb, ha a mutatók is negatívba fordulnak, szokás szerint be kell majd áldozni valakit. Lehet tippelni, ki lesz a lista élén, fura versekkel és barackmagokkal a zsebében.