Andor László |
Az 1970-es évek óta a neoliberalizmus égisze alatt olyan változások következtek be, amelyek a szabad pénz- és tőkeáramlást a világgazdaság egészére kiterjesztették. A korlátok lebontása teret nyitott az egyre nagyobb spekulációs hullámoknak. Az állam részvétele visszaszorult a források elosztásában, a tőkepiaci finanszírozás nyert teret a bankok rovására, ami fokozza az instabilitást. Így amikor a gazdasági ciklusban fordulat következik be, a nemzetközi intézményeknek minden eddigit felülmúló csomagokkal kell beavatkozniuk. Erősen kérdéses, hogy a válság olyasfajta nagy pénzügyi csomagokkal megállítható, mint amilyent most Magyarország kapott.
A most bemutatott, Az Adóparadicsomtól a Zöldmozgalomig” című enciklopédikus igényű kötetben Andor írta azt a tanulmányt, amely többek között emlékeztet a Valutaalappal szemben, „nemzetközi értelmiségi körökben” elhangzó éles kritikákra. Ezek szerint az IMF
- ellenőrizhetetlen és nincs lehetőség elszámoltathatóságára;
- változatlanul a fejlett országok elsősorban az USA befolyása alatt áll;
- közgazdasági elemzéseit monetáris elfogultság jellemzi;
- programjai felszínesek, az egyes országok sajátosságait figyelmen kívül hagyják, egy kaptafára készülnek;
- végül: mindennek következtében: rosszak a diagnózisok és sikertelenek a terápiák.
Valószínűleg egy másfajta pénzügyi rendszer alakul ki a válságból – vélekedett Andor László a konferencián.
Homályos jóslatok (Oldaltörés)
Krausz Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy valójában a jól ismert „túltermelési válsággal” van dolgunk, mely nem tisztán pénzügyi jellegű. Számolni lehet azzal, hogy sokkal jobban megviseli a félperifériális országokat, így Magyarországot is, mint a fejlett centrumot. A világrendszer neoliberális pénzügyi irányításának módszere megbukott - vélekedett Krausz Tamás történész, hozzátéve: "a válság még nem borult virágjába, mert a munkanélküliség még nem érte el azt a pontot, hogy a társadalmi feszültségek kicsattanjanak".
Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint nem túltermelési válságról, hanem a működési mód válságáról van szó. Meg kell változnia a kapitalizmus működési módjának, de hogy milyen mértékben, azt a válság mélysége határozza meg. Ha nem lesz olyan nagy a válság, akkor egy tompított neoliberális modell jön, amelyben a pénzügyi áramlásokat, a bankokat ellenőrizni, szabályozni fogják, az állam szerepe bizonyos mértékig erősödni fog a centrumokban, de a perifériára ugyanazt a politikát fogják ráerőltetni, mint eddig. Ha súlyos lesz a válság, Farkas Péter szerint a multilaterális intézményeket megreformálnák, az államadósságokat leírnák, anticiklikus gazdaságpolitikát vezetnének be,
Abban minden résztvevő egyetértett, hogy a neoliberalizmus, a jóléti állammal együtt megbukott, de szemmel láthatóan senki sem vállalkozott arra, hogy a várható új rendről több konkrétumot mondjon.
Tamás Gáspár Miklós (TGM) sajnálattal állapította meg, hogy olyan típusú fordulatra, melyet a harmincas évek Amerikájában a new deal-t elméletileg megalapozó John Maynard Keynes hozott, kevés az esély. Ennek oka, hogy a nemzetközi munkásmozgalom nem képvisel olyan jelentős erőt, mint akkoriban, vagyis nincs, ami rákényszerítse a tőkéseket a tömegeknek tett engedményekre. Így aztán, állítása szerint, az Egyesült Államokban tízezer család veszíti el az otthonát naponta, és eddig két millióan estek a jelzáloghitel-válság áldozatául.
Míg Nyugaton a konjunktúra serkentését tekintik sürgős feladatnak, nálunk a megtakarítást, az akkumulációt, a reálbérek lenyomását szolgálja az IMF-től és az Európai Uniótól kapott csomag. A dolog meglehetősen fenyegető, Magyarországon a munkanélküliek számának rohamos növekedése várható, és máris napirenden van a nominálbérek csökkentése, amire az 1929 és 1932 időszakon kívül még soha nem volt példa ebben az országban – mutatott rá TGM.
Pelle János
