szerző:
Szegő Péter
Tetszett a cikk?

A húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi magyarellenes pogrom magyar áldozataira és az akkor a magyarok segítségére siető cigányokra emlékeztek csütörtökön a budapesti Terror Háza Múzeumban. A pogrom után vitatott körülmények között meghurcolt magyarok és cigányok közül hatan a Polgári Magyarországért Alapítvány Petőfi Emléklap a Helytállásért kitüntetését kapták meg – közülük hárman már csak posthumus.

1989 karácsonyán „a Tőkés László által Temesvárott lángra lobbantott szikra átterjedt Bukarestre is, ott is fellázadt a nép” – hangsúlyozta bevezetőjében Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatónője. Mint fogalmazott, „román és magyar együtt döntötte meg Ceauşescu diktatúráját, magyar és román együtt vívta ki a szabadságot”.

Úgy folytatta: pár hét múlva 1990 márciusában az évtizedeken keresztül szított magyarellenes uszítás erőszakba torkollott. A magyar kisebbség ugyanis anyanyelvi oktatást, magyar tannyelvű egyetemet, anyanyelvhasználati jogot követelt. Schmidt szerint húsz éve „azért szervezetek magyarellenes pogromot Marosvásárhelyen és környékén, hogy lehetetlenné tegyék a román és magyar polgárok közös fellépését a bukott eszme győztes katonáival szemben”.A pogrom értelmi felelősei „polgárháborús veszélyre hivatkoztak, és arra, hogy Románia szétesése fenyeget, ha a tapasztalt Securitate nem lép időben közbe”.

Magyarverések - a Vatra és a Securitate szervezésében

A szónok rámutatott: a Vatra Românească és a Securitate együtt szervezte meg a hatalom által támogatott és irányított magyarveréseket. „A felheccelt és lefizetett román parasztoknak azt a feladatot adták, hogy félemlítsék meg a magyar lakosságot, az erdélyi magyarság vezetőit pedig fizikai bántalmazással, akár lincseléssel akadályozzák meg abban, hogy közösségük érdekeit képviselhessék” – mutatott rá Schmidt Mária.

A főigazgatónő a pogrom egyik elszenvedőjének, Czellecz Jenőnek a visszaemlékezését idézte:„Az Osztrák-Magyar Monarchia tűzrendészeti felszerelése mentett meg bennünket. A gerendákon, a bejárati ajtó felett állt egy hatalmas tűzoltó vastartály, amit odatoltunk a lépcsőhöz, lezárva a feljáratot. A kád mellett csak annyi hely maradt, hogy egy ember épphogy át tudta magát préselni, ezt az egyet pedig könnyű volt visszaverni. A dühöngő tömeg teljesen szétzúzta az RMDSZ irodák berendezését, bútorzatát, az írógépeket, fénymásolókat, iratokat. Látván, hogy nem tudnak feljutni a padlásra, megpróbálták felgyújtani a padlásra vezető falépcsőt. A kezdődő tüzet két alkalommal felülről öntött homokkal sikerült kioltani. […] Érezvén a súlyos életveszélyt, egy listát készítettek a padláson tartózkodókról, azért hogy lehessen tudni, kik pusztulnak oda.”

Sütö András betegágyán
©

Négy órán keresztül dühönghetett a csőcselék, míg megjelentek a román katonák, „de abban sem volt sok köszönet”: bár ők szabad elvonulást garantáltak a padlásra menekült magyaroknak, köztük Sütő Andrásnak, ezt nem tartották be, sőt tovább heccelték a tömeget. „Sütőt ekkor érte az első ütés. A járdára esett, ahol tovább verték, rugdosták. Két társával együtt feltették az elszállításukra érkezett teherautóra, amire azonban a verőlegények is felkapaszkodtak és vadul Sütőékre vetették magukat. Végül a katonák közbelépésére a teherautó elindult és a félholtra vert magyarokat a kórházba szállította. Sütőt innen hajnalban repülőgéppel tovább vitték Bukarestbe. Fél szeme odalett. Ezen a napon több mint százötven magyar szenvedett súlyos sérüléseket” – mesélte el a húsz évvel ezelőtti magyarellenes pogrom részleteit Schmidt Mária.

A következő fölvonásra másnap került sor: a magyarok a főtéren gyülekeztek, a környező falvak odaszállított, fölfegyverzett román parasztjai „újra támadásba lendültek, ami először meghátrálásra kényszerítette a meghökkent magyarokat”. Ekkor azonban „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok” – fölkiáltással megjöttek a cigányok és a magyarok oldalára állva elkergették a románokat.

A magyarokat halára gázoló teherautó
©

A szónok rámutatott: a marosvásárhelyi pogrom részeként három magyart, Csipor Antalt, Gémes Istvánt és Kiss Zoltánt szándékosan halálra gázolták. A pogromért mégis magyarokat és cigányokat ítéltek el, több mint húszat. „Vatrást, románt eddig egyet sem vontak felelősségre” – tette hozzá Schmidt.

Beszéde végén a főigazgatónő arra hívta föl a figyelmet, hogy a börtön elől Magyarországra menekülő egyik cigány, Puczi Béla tíz évet várt, hogy politikai menedékjogot kaphasson. Puczi Három napig magyar címmel jelentette meg emlékiratait.„Van miért pironkodnunk” – zárta gondolatait Schmidt Mária.

 

Tőkés László

A főigazgatónővel szinkronban Tőkés László református püspök is a Securitaténak a pogrom megszervezésében vitt kiemelkedő szerepét hangsúlyozta. Szerinte a titkosszolgálat a divide et impera elvét alkalmazta a társadalom különböző csoportjai között. Hozzátette: „a marosvásárhelyi csatában kitüntetett szerep jutott cigány magyar testvéreinknek, akik a segítségünkre siettek”.

Az akkori román kormány a marosvásárhelyi vérengzés kirobbanását a magyar kormányra kente, közben ennek leple alatt újjáalakították a régi titkosszolgálatot – mondta a politikus-püspök. Úgy folytatta: elmaradtak a felelősségre vonások, sőt: az áldozatból lett bűnös, a magyar Cseresznyés Pált például tíz évre ítélték. „Az elmaradt igazságtételnek meg kellene történnie” – hangsúlyozta Tőkés.

A szónok úgy látja: a diszkrimináció, különösen a cigányokkal szemben azóta is jellemzője Romániának. „Örülök, hogy Bajnai Gordon utánanéz a jóvátétel lehetőségének, de ez főleg a román kormány dolga volna” – tette hozzá.

Cigány életmentők - honnan jöjjön a kárpótlás?

„Temetetlen holtak fölött járunk. Három napig magyarok voltak. Hogy nem tovább, az a mi adósságunk és felelősségünk” – figyelmeztetett Balog Zoltán inaktív református lelkész, a Polgári Magyarországért Alapítvány, valamint az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottságának fideszes elnöke.. Nagy tapsot kapva azt mondta: „fölszólítom a mostani és a következő magyar kormányt ezeknek az embereknek az erkölcsi és anyagi elégtételére”. A kitüntetendő cigányokhoz fordulva kijelentette: „Önök jó döntést hoztak azon a napon, amikor életüket kockáztatták. Önök a rosszból jót csináltak. Van erőszak és gyűlölet, de mindig van szeretet, megbékélés és tolerancia. Lehet a gyűlöletből erőt, sőt erőszakot meríteni, de nem ez a járandó út.” Az általa hét-nyolcszázezer fősre becsült magyarországi cigánysággal kapcsolatban rámutatott: „Nélkülük a boldogulás nem fog menni. Egymásra vagyunk ítélve.”

A magát az „Iliescu-rendszer első politikai menekültjeként aposztrofáló Kincses Előd ügyvéd, a Maros Megyei Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa akkori alelnöke szerint december 22-én Marosvásárhelyt még magyarok és románok együtt skandálták, hogy „soha többé sovinizmust”, három hónap múlva ugyanott Sütő Andrást a pogrom során egyik szemére megvakították. Kincses március 20-án – a marosvásárhelyi pogrom másnapján – Székelyudvarhelyt tárgyalt. „A nyilvánvalóan ügynökök által provokált székelyek Marosvásárhelyre akartak vonulni. Ötezer ember előtt beszéltem. Lebeszéltem őket arról, hogy bejöjjenek Marosvásárhelyre. Ha ásókkal indultak volna a tankok ellen, most mi lennénk a koszovói szerbek, elűzve saját szülőföldünkről”- állította Kincses.

Az emberölési kísérlet és a román állam vagyona megrongálásának vádjával bebörtönzött, többségükben cigány elítéltek közül Lőrinczi József, Sütő József, Szilágyi József, Puczi Béla, Tóth Árpád és Szilveszteri Kis Péter kapta meg a Polgári Magyarországért Alapítvány Petőfi Emléklap a Helytállásért kitüntetését. Lőrinczi, Sütő és Szilágyi személyesen vehette át Balog Zoltántól a díjat, míg Puczi, Tóth és Szilveszteri Kis már csak posthumus részesült a kitüntetésben.

A hvg.hu-nak interjút adó Schmidt Máriánál afelől érdeklődtünk, hogy – akár szervezetten, akár spontán – a marosvásárhelyi pogrom idején sorakoztak-e föl jelentősebb cigány erők a román oldalon?  A Terror Háza főigazgatója szerint nem, hiszen mind a marosvásárhelyi, mind a környékbeli cigányság „a magyarság része volt”, így a romungro-oláhcigány ellentét semmilyen formában nem jelent meg Marosvásárhelyt.

Portálunk Tőkés Lászlóval – tekintettel Tőkés sűrű időbeosztására – írásban tudott interjút készíteni.

hvg.hu: Ön azt mondta a beszédében, hogy „az elmaradt igazságtételnek meg kell történnie”. Hogy látja: a román állam részéről van-e erre reális esély? Mint az Európai Parlament képviselője, mit gondol: ha Románia vonakodik ettől, esetleg az európai intézmények segítségével rá lehet-e erre bírni Romániát?

Tőkés László: Meghökkentett Bajnai Gordon magyar miniszterelnök azon ígérete, amelyet a marosvásárhelyi, marosszentgyörgyi cigányok képviselőinek tett, miszerint utána fog nézni és meg fogja vizsgálni annak lehetőségét, hogy a magyar kormány miképpen kárpótolhatná a cigányok egykori kiállását, meghurcoltatását, elítéltetését és fogságát, amelyek tulajdonképpen a kommunizmus, pontosabban a posztkommunizmus által elkövetett vétségek körébe utalhatóak. De ekkor döbbentem rá, mintegy szempillantás alatt, hogy ezért a gyalázatért és jogtalan meghurcoltatásért nem a magyar kormány, nem a magyar állam, hanem a román állam a felelős.

Úgy állunk ezzel, mint az erdélyi magyar egyetemmel: a magyar kormány hordozza az egyetemfenntartás terheit, miközben a román fél nevet a markába, hogy ettől a tehertételtől is megszabadult. Még a szlovákok is elvszerűbbek ezen a téren. Nagyra értékelem Bajnai Gordon ígéretét és jó volna, ha lenne belőle valami – de még ennél is jobb volna, ha a Bajnai-kormány a román félnél érné el azt, hogy Románia állampolgárait Románia adófizetőinek pénzéből kárpótolják, illetve részesítsék őket jóvátételben azért, amit Romániáért tettek.

hvg.hu: Jónéhány politikai elemző szerint az MDF 1990-es választási győzelme nagyban köszönhető az öt nappal korábbi marosvásárhelyi pogromnak. Sokan úgy vélik, a pogrom nélkül az SZDSZ jó eséllyel megnyerte volna a választást. Mi gondol Ön erről?

T. L.: Már kezdettől fogva az volt a véleményem, hogy ez egy mondvacsinált összefüggés. A rendszerváltozás idején az MDF-nek nem volt szüksége a marosvásárhelyi konfliktusokra. Hasonló a logika ahhoz, mint ami az Európai Parlamentben Marian-Jean Marinescu legutóbbi felszólalásában is tetten érhető, aki azt mondta, hogy a verespataki bányaprojekt csak azért fontos Magyarország számára, mert közelednek a választások. Véleményem szerint semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Ezek erőltetett összefüggések.

Szegő Péter 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Mennyire egyedülálló a magyar modell, amely rekordszámok mellett döntött az iskolák nyitásáról?

Mennyire egyedülálló a magyar modell, amely rekordszámok mellett döntött az iskolák nyitásáról?

Nem vártak a kormányra, önálló járványügyi intézkedéseket hoztak a hajléktalanellátásban

Nem vártak a kormányra, önálló járványügyi intézkedéseket hoztak a hajléktalanellátásban

Kiránduló nővel erőszakoskodott egy 19 éves férfi a budai hegyekben

Kiránduló nővel erőszakoskodott egy 19 éves férfi a budai hegyekben