"A liberálisok rózsás jóslatai az egyiptomi iszlám forradalmat illetően nem úgy teljesültek, ahogy tervezték. Ki hitte volna, hogy a Tahrir téren 2011-ben üvöltő plebsz képtelen békés demokráciát csinálni?" - kérdezi szarkasztikus kommentárjában Ann Coulter amerikai sztárpublicista a konzervatív Human Events oldalán. Az arab tavaszt a "legrosszabb szappanoperának" nevező szerző áttekinti, hogyan viszonyultak korábban balliberális szerzők az egyiptomi "dicsőséges népi forradalomhoz", majd azt írja: kevesebb mint egy év alatt kiderült, hogy a Muszlim Testvériség állt a forradalom mögött, ők akarták bevezetni a sáriát, mígnem a katonaság az idén beavatkozott a nép oldalán, és eltávolította Murszi elnököt. Lehet, hogy legalábbis az arab országokban a demokráciát tényleg csak erővel lehet bevezetni.
Ugyancsak a Human Events oldalán keményen bírálja az amerikai elnök külpolitikáját az egyik legismertebb konzervatív Közel-Kelet szakértő, Daniel Pipes, aki szerint Obama kormányzása alatt Amerika "sokkoló jelentéktelenségbe" csúszott a térségben. "A következetlenség, az inkompetencia és a cselekvésképtelenség impotenssé tette az Obama-adminisztrációt" – írja Pipes, aki szerint a külpolitikát "kényelmetlen tehernek" tartó elnök úgy viselkedik, mintha Belgium miniszterelnöke volna, egy olyan kis országé, amely megelégszik azzal, hogy lemásolja nagyobb szomszédai döntéseit.
Éppen egy évvel ezelőtt fenyegetett Obama elnök komoly következményekkel, ha Szíria átlépi a "vörös vonalat", azaz tömegpusztító fegyvereket vet be saját lakossága ellen – emlékeztet a Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája a szíriai, több száz halálos áldozattal járó vegyifegyver-támadás után. Klaus-Dieter Frankenberger szerint a szakértők hitelesnek tartják az esetről készült videókat, de felteszi a kérdést: miért pont most vetne be az Asszad-rezsim mérges gázt, amikor ott vannak országában az ENSZ ellenőrei, ráadásul csapatai nem is állnak vesztésre?
A legkevesebb, amit a világszervezet szakértői tehetnek, hogy kivétel nélkül mindegyik helyszínt kivizsgálják, dacára annak, hogy csak három helyre hajlandók beengedni őket – javasolja a szerző. Nem szabad meghátrálni, ha a rezsimnek nincs takargatnivalója, kooperálhat. A háború azonban már elérte a pusztítás olyan fokát, hogy abszurdnak tűnik az elképzelés: az egymás ellen harcoló csoportok valaha békésen együttműködhetnének.
A baloldali Tageszeitung (TAZ) kolumnistája, Ines Kappert is megkérdezi, miért akkor követne el a rezsim háborús bűnöket, amikor országában vannak az ENSZ szakértői, de idéz egy brit szakértőt, aki szerint Asszadnak csak körbe kell néznie: az egyiptomi katonaság a Muszlim Testvériség úgy ezer hívét lőtte le az elmúlt időben, Amerika pedig nem is gondol arra, hogy megvonja támogatását szövetségesétől. Líbiában sem érdekli a korábbi felszabadítót a kialakult káosz. Nem kizárt, hogy a rezsim pszichológiai hadviselést folytat, bemutatva ellenzékének, hogy a bombázásokon kívül ezt is megteheti, senki nem siet a segítségükre.
Francois Sergent, a francia liberális Libération újságírója szerint jól mutatja a nyugati világ tehetetlenségét az, hogy a legutóbbi mészárlást Szíriában alig öt percnyire hajtották végre az ENSZ-megfigyelők szállásától, mert bár szerinte egyértelmű, hogy a rezsim vetett be vegyi fegyvereket a polgárháborúban, az ENSZ Biztonsági Tanácsa Aszad kínai és orosz barátainak hatására megfutamodott a határozott fellépés elől. Az újságíró szerint a rezsim ráadásul számít is a nyugati apátiára, és (a TAZ szerzőjéhez hasonlóan) ő is úgy látja, ebben erősíti meg a minden szankció nélkül maradt egyiptomi vérengzés is. Sergent felidézi, hogy korábban a vegyi fegyverek bevetését választóvonalként emlegették a nyugati vezetők, ám mégse történt semmi, a nyugati beavatkozás hiánya pedig csak az ellenzék radikális iszlamista csoportjait erősíti.
Michel Colomes a konzervatív Le Point-ban szintén a nyugati világ kifogásai ellen szólal fel: mint írja, bár valóban nehéz megkülönböztetni a búzát a pelyvától, miközben a nyugat csak vár, addig Aszad és az egyiptomi Szíszi tábornok csak nevet az ENSZ-határozatokon és az erkölcsi elítélésükön, mert tudják, hogy Európának és Amerikának nincs eszköz a kezében ellenük. Colomes arra is rámutat, az Egyesült Államok már csak azért sem fog katonailag beavatkozni Egyiptomban, mert az országnak a Szuezi-csatorna és elhelyezkedése miatt stratégiai szerepe van a Közel-Kelethez való amerikai hozzáférés szempontjából.
Az ismert francia "új filozófus", Bernhard-Henri Lévy szintén a Le Point-ban azt írja, az egyiptomi tábornokok Szaddam Husszein, Moammer el-Kadhafi és a szír elnök nyomában haladnak, a nyugat pedig óriási baklövéseket követett el a változás megítélésében, amikor demokratikus fordulatnak hitte a katonai puccsot. A nyugatnak szerinte már csak egy választási lehetősége maradt: megállítani a vérengzést és a leszámolásokat, majd nyomást gyakorolni a hatalmat kézben tartó katonai vezetőkre, hogy kiírják a választásokat, végül támogatni a "harmadik utat" képviselő liberális és demokratikus erőket, hogy Murzsi és Mubarak elnök helyett a Tahrír téri tüntetések szelleme érvényesüljön.
