Az amerikai publicistákat természetesen a szövetségi kormányzat részleges leállása (Government shutdown) foglalkoztatja elsősorban. A patthelyzet azért alakult ki, mert a republikánusok, különösen Ted Cruz szenátor és a Tea Party mozgalom az Obamacare egészségügyi program elvetését szabták feltételéül annak, hogy megszavazzák az ideiglenes szövetségi büdzsét.

A The Wall Street Journal szerkesztőségi cikke kiutat kínál mindkét fél számára a csapdahelyzetből: azt javasolja, hogy az Obamacare helyett fókuszáljanak az adó- és jogosultsági reformok megtárgyalására. Ez a republikánusok számára azért lenne hasznos, mert kiugrási stratégia nélkül manőverezték magukat a mostani krízisbe, márpedig az intézmények zárva tartásából ők sem profitálnak, és így legalább több ponton részeredményeket tudnának elérni. A demokratáknak meg azért lenne hasznos, mert profitálnának a leállás okozta károk elhárításából, valamint az adóreform utáni gazdasági növekedésből.

A balliberális The New York Times szerkesztőségi írása szerint egyértelműen a republikánusok "felelőtlen" magatartása okozta a leállást, akik először az Obamacare finanszírozásának befejezését, majd elhalasztását követelték, végül "dialógust" sürgetve tárgyalóasztalhoz hívták a demokratákat. "Most van szükség dialógusra, amikor szabadságra küldtek 800 ezer szövetségi alkalmazottat, amikor leálltak életfontosságú állami szolgáltatások, a gazdaság pedig lassul?" - kérdezi az írás, őszintétlennek nevezve a felhívást, ugyanakkor azonnali cselekvést sürgetve "a kormányzati ajtók újbóli kinyitásáért."

A The Washington Post konzervatív publicistája ezzel szemben arra emlékeztet, hogy a közkeletű mítosz dacára szerinte nem a republikánusok, hanem a demokraták az okozói a hiányzó költségvetésnek, ők szavazták le a GOP három módosító javaslatát is, azt remélve, politikai hasznot húzhatnak abból, ha a jobboldalra kenhetik a shutdown-t. Charles Krauthammer szerint az sem igaz, hogy az "elszabadult Tea Party anarchisták" az okozói a válságnak, az egészségügyi törvény elleni mostani őrült harc annak az ez erőszakos egyoldalúságnak a gyümölcse, ahogyan azt Obamáék keresztülvitték.

Bár az amerikai konzervatív lapok sokat bírálták az elnököt, amiért hajlandó volt telefonon tárgyalni az új, állítólag reformpárti iráni államfővel, a baloldali The Nation szerkesztőségi cikke további enyhülést sürget a síita állammal, abból ugyanis szerinte az Egyesült Államok sokat profitálhat. A magazin úgy látja, Obamának ignorálnia kellene az óvatoskodó hangokat, amelyek szerint Teherán csak időt akar magának vásárolni nukleáris kapacitásainak fejlesztéséhez. A The Nation írása szerint nem most van az ideje annak, hogy "ragaszkodjunk régi feltételekhez, amelyek csak kárt okoznának a korrekt tárgyalásoknak", sőt Washingtonnak szerinte el kell ismernie Teherán jogát az uránium-dúsításhoz is.

A francia balliberális Le Monde vezércikkben intéz kirohanást a Nemzeti Front (FN) ellen, amelynek elnöke, Marine Le Pen apja, Jean-Marie Le Pen hagyományait folytatva megpróbálja lemosni a "szélsőjobboldali" jelzőt szervezetéről, azt állítva, hogy a pártnak semmi köze a második világháború előtti, illetve alatti fasiszta szerveződésekhez. "Mondjuk ki megint egyértelműen: a francia politikai életben elfoglalt helye, valamint az eszméi és programja szerint is a Front National tegnap is és ma is egy szélsőjobboldali mozgalom" - szögezi le a Le Monde hozzátéve, hogy a párt elítéli az elitet, a nemzeti hagyományokat részesíti előnyben, megbélyegzi a bevándorlást és az iszlámot, valamint elítéli az EU-t és a globalizációt, mindezek mellett pedig a szabadság, egyenlőség és testvériség köztársasági eszméivel is szemben áll.

A francia belügyminiszter, Manuel Valls romákkal kapcsolatos kijelentései szintén megmozgatták a francia publicistákat: Franz-Olivier Giesbert a konzervatív Le Point hasábjain a rasszizmussal kapcsolatban közölt írásában megjegyzi, most sokan az első számú közellenségnek tartják a belügyminisztert, akinek viszont csak annyi a bűne, hogy kimondott néhány igazságot a romákról. Giesbert szerint Valls nem megbélyegezni akarta a romákat, mint ahogy a zöld politikus, Cécile Duflot állítja, csak megállapított egy problémát. Az író-publicista szerint egyre több olyan kifejezés van, amelyet nem szabad emlegetni a közbeszédben, nehogy fasizmussal vádolják az illetőt, ilyennek tartja a Samuel Huntington által felvetett "civilizációs összecsapásokat" is, bár szerint világszerte létező jelenség, hogy civilizációk, kultúrák csapnak össze.

A baloldali-liberális Libération újságírója, Eric Decouty szerint azonban igen komoly ideológiai ellentét van Francois Hollande elnök és Manuel Valls belügyminiszter között, a romákkal kapcsolatban pedig Hollande még csak ízelítőt kapott Valls nézeteiből. Decouty szerint azonban a két politikus kihasználja az ellentétet, és hiába vallanak ellentétes nézeteket, inkább taktikai, mint meggyőződéses okokból, "maradnak együtt". Az újságíró szerint azonban ez nem feltétlenül előnyös Hollande-nak, aki Valls miatt jobbra sodródhat, és akár el is veszítheti majd baloldali választóinak egy részét.