Mit jelenthet az, hogy egy országgal stratégiai partnerekké váltunk? Tehát nem egyszerűen csak partnerek, nem, az adott ország ezzel a megnevezéssel Magyarország kiemelt, prémium szolgáltatásokra jogosult VIP-ügyfelévé válik, amellyel kiemelkedően fontos, közös céljaink vannak. Milyen kiemelkedően fontos, közös céljaink lehetnek nekünk Azerbajdzsánnal? Már ha eltekintünk attól, hogy egyelőre sajnos koloncként lógnak lábainkon az EU-ba és a NATO-ba tömörült stratégiai partnereink, de majd valahogy megértik.
Muszáj megérteniük. Itt egy szuverén ország a saját, jó értelemben vett harmadik útját járja, azzal a szent elhatározással, hogy némely baráti gesztusért cserébe egy szép napon majd megérkezünk a harmadik világba gázt kapunk, jó áron. Majd, egyszer. Egyelőre még semmi nyoma, de az eggyel korábbi rendszerben megtanultuk, hogy akitől várunk valamit, azzal, khm, jóban vagyunk. Így működnek a dolgok. Így adunk lökést az együttműködésnek.
A miniszterelnök emlékezetes módon azzal alapozta meg anno a lökést, a magyar-azeri kapcsolatok felvirágzását, hogy kiadott Bakunak egy örmény társát baltával lemészároló azeri fiatalembert, akit ott már másnap hősként menesztettek mennybe. A gáz, akárcsak a várt államkötvény-vásárlás azonban csak nem jött. Aztán a kezdeti cáfolatok dacára mégiscsak kiadott a Magyar Posta egy azeri bélyeget, népi pávákkal, illetve ahogy a posta a 70-es évek modorában fogalmazott: "Közös bélyeget adott ki június 15-én Magyarország és a baráti Azerbajdzsán." Majd a minap Szijjártó Péter egyrészt megkoszorúzta annak az államalapító, ötszörös Lenin-díjas, ex-KGB-s diktátornak a sírját, aki valószínűleg a magyar '56 leverésében is jeleskedett, másrészt egy új magyar-azeri szakácskönyvet is promotált, mondván, ez a könyv is a barátság megnyilvánulása. Az meg pláne, hogy Alijev elnök most van épp harmadszor Budapesten.
Hogy miért fontos nekünk a baráti Azerbajdzsán? Azért fontos, és ezt a miniszterelnöktől tudjuk, "mert hidat képez a keleti és a nyugati világ között." Azelőtt ugye még azt mondtuk, mi töltünk be hídszerepet kelet és nyugat között, de mindegy, a törtrénelemhez és az asztrofizikához képest a földrajz is változhat, a lényeg az, hogy csak egészség gáz legyen. Sőt, azt is megtudtuk, hogy "két dinamikus állam kötött egyezséget. Abban a reményben kötötték, hogy ezzel újabb lökést adnak az azeri-magyar gazdasági együttműködésnek." Helyben vagyunk.
"A hasonlóságok és a különbségek a két ország között jól láthatóak" – mondta Orbán Viktor, de itt muszáj ellentmondanunk: különbséget leginkább csak a földgáz- és olajmezők mennyisége között látunk, amúgy mindkét illiberális államban igen hatékony a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Jó, ott nemcsak vegzálják, de le is csukják az ellenzéki újságírókat, bloggereket, de az attitűd egészen hasonló, mondjuk ami a civil szférát illeti. Vagy az állami, családi szintre emelt korrupciót. Meg úgy en bloc az emberi jogokat.
A seggnyalásban az a legrosszabb, hogy más is látja, és nevetségessé válunk. Ha meg semmit nem kapunk érte cserébe, pláne.
