Semmi baj, fiúk!
Mi látunk biztató jeleket.
Mire kell az MMA-nak a Műcsarnok, a Hild-villa, meg az újabb milliárdokkal megdobott Pesti Vigadó? Mi indokolja ezt a fokú nagyvonalúságot, amit a kormány a közpénzünkkel kapcsolatban tanúsít?
Se pökhendiség, se mások megsértése? Pokorni Zoltán szerint mire való akkor a Fidesz?
„Hogyan lett a demokratából diktatórikus politikus?” – értetlenkednek sokan az 1989-es és mai Orbán Viktort összehasonlítva. A kérdésfelvetés azt sugallja, hogy a rendszerváltást követően Orbán gyökeresen megváltozott. Pedig a politikus egy tapodtat sem mozdult 89-hez képest. Akár egy beakadt lemezjátszó, ma is a Nagy Imre újratemetésén 1989-ben elmondott szónoklatát ismételgeti. Igaz, a beszéd más ügyet szolgált a rendszerváltás előtt és után. Míg 89-ben Orbán szónoklata a parlamentáris demokrácia létrejöttét segítette elő, ma beszűkítését célozza és lebontását készíti elő.
A Handelsblatt című német üzleti lap a Mol–INA-ügyről közölt elemzést szerdai számában.
Köszönettel tartozunk a WHO-nak ezért a Hírcsárdába illő tökéletes paródiáért. Mert igen, nyilván az egészségünk lebegett Orbán szeme előtt a trafiktörvénnyel, mi más.
„Lady Hungary! Randizni veled kellemes, együtt élni viszont rohadtul lehetetlen” – a Budapest Times főszerkesztője tíz év után távozik.
Már a Parlamentben is elhangzott: a kormány és hívei eddig meg voltak győződve arról, hogy a Tavares-jelentés az európai baloldal műve, de most már tudják: Magyarországon mondták tollba azt. A probléma, hogy tudásuk Herczog Edit szocialista EP-képviselőtől származik.
A válságból való kilábalását, mentális javulását és nemzetközi versenyképességét is komolyan kockára teszi az az ország, amelyik főműsoridőben Hajdú Pétert néz. A Hajdú Péter-jelenség megértése nélkül elképzelhetetlen a mai Magyarország megértése.
A világ néha csodálkozva felkapja a fejét, hogy a Pussy Riot tagjai még mindig a kommunista érát idéző módon, embertelen körülmények közt raboskodnak. Putyin rendszere a velük szembeni föllépésben mutatja meg igazi arcát.