Nemcsak a pedagógusok kezdik szorongva az új tanévet, hanem ugyanígy vannak ezzel hatéves gyermeküket beírató szülők ezrei is. Nem tudják, hogy milyen iskola várja a kicsiket. Oktatáskutató szerzőnk szerint az előkészítetlenül bevezetett pedagógus-életpályamodell riasztó, az új közoktatási rendszerben kibontakozó tanulói életpályák viszont egyenesen elborzasztóak.
Eközben a Lajtán túl: amerikai, német és francia publicisták a szíriai tervezett rakétacsapások dilemmáiról, a kétséges legitimitásról, reálpolitikáról, valamint a neokonok feltámadásáról.
Tarlós István nem antiszemita. Csak olyan ostoba, mint egy faék, azt sem veszi észre, miket mond, minek mi a jelentése.
Nem könnyű beismerni, de legalább nézzünk szembe vele: a random öldöklések nem érik el az ingerküszöbünket. Nekünk a vészkorszak átöröklött képei kellenek ahhoz, hogy rájöjjünk, mi is zajlik a világ némely sarkában.
Augusztus 29-e magyar szempontból igazán remek nap: 1521-ben Nándorfehérvár török elfoglalása, 1526-ban a mohácsi csata, 1541-ben Buda török elfoglalása, és akinek ez sem elég: hetvenöt éve, 1938. augusztus 29-én hunyt el Karinthy Frigyes. Rá emlékezünk, unorthodox módon.
Egykori szerzőnk, Para-Kovács Imre találta ezt a csodálatos költeményt a Facebookon. Kár lenne minden szócséplésért, töltekezzenek, Kedves Olvasóink!
A kényes ízlésű polgári közönség persze nem emiatt tiltakozik, hanem azért, mert a címszereplő nem öltözött megfelelően a kivégzéshez. Mindeközben az élpolitológus a magyar irodalommal ismerkedik.
Rosszabbul élünk, mint lehetne, de legalább felvettünk jó sok zabhegyezőt. Gratulálunk a közmunkaprogramhoz!
Minden szinten lehet cigányozni, zsidózni, lehet gúnyos megjegyzéssel illetni színházat és színészt, lehet ezen tovább élcelődni, hiszen jól odamondták a buziknak. Lehet a pedagógusokat hasonlattal a „konyakozó”, lelketlen kategóriába tenni, aki többet akar, mint amit érdemel. Hosszasan lehetne folytatni a sort.
Az egyiptomi és szíriai események fenyegetően mutatják a teljes destabilizáció lehetőségét. Ez főleg Európa számára jár súlyos következményekkel. De ma még azt sem tudni, hogy milyen kimenetelt támogassanak az európai politikusok.
A szombathelyi karnevál szétverése kezdésnek nem rossz, Gergényi Péter is megnyalná mind a tíz leesett azonosító jelvényét.
Az Amnesty International a 15 éves rémuralom halottjaira és megkínzottjaira emlékezik. Második rész.
A közösségi média, a lázas esti lájkolászás, a trollkodás és a kommentelés, az elgondolkozás utáni posztolás azt az érzetet kelti, hogy valami történt, hogy valamit csináltunk, tehát vissza lehet süppedni a karosszékbe. De nem.
Egy magyar parlamenti párt, amelyik kiállt a gyerekek elgázosítói mellett.
Traian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés. Pedig ha Magyarország a szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek.
Amerikai, német és francia publicisták a Nyugat apátiájáról és közel-keleti csődjéről, az amerikai elnök cselekvésképtelenségéről, az ENSZ lehetőségeiről.
Semmi olyasmi nem történt, amit az elmúlt hónapokban nem lehetett pontosan előre látni. Bajnai Gordon 2012-ben a nevét adta a tartalmatlan és színvonaltalan összefogás-giccshez, sőt főszerepet vállalt a népszínműben. Pártja, amely semmiben nem különbözik a legrosszabb MSZP-s és chartás hagyományoktól, most erre megy rá. Pedig lett volna, és még ma is lenne megoldás, ha a felek komolyan gondolnák. De persze nem gondolják komolyan.
