A magyar kormánynak nincsen pontos és megalapozott üzleti terve arra, hogyan tudna egy ilyen mobilcéget versenyképesen működtetni. Egy dologban bízhatnak: hogy majd az állami szektor egységesen ettől a cégtől vesz igénybe távközlési szolgáltatásokat – írja a Véleményvezér blog.
Őrület, de nincs benne rendszer: a kóros Bokros-fixációban szenvedő MDF-utódpárt bővítette politikai repertoárját. Teljesen fölösleges volt.
A demokrácia mégiscsak úgy van kitalálva, hogy négyévente az ember megméretteti magát, ezért egy politikus szájából rendkívül furcsa, amikor húsz évre vázol fel célokat, azt sugallva, hogy addig folyamatosan hatalmon fog maradni – írja a Véleményvezér blog, mely az Orbán-évértékelőről ír.
Megoldódott a rejtély: a hatóságok semmihez sem asszisztálnak, hiszen nincs mihez. Budapest csak az épület védelmét biztosítja.
Szükségünk van itthon is tömeges méhpusztulásra? – teszik föl a kérdést a Greenpeace munkatársai. A tét nagy: a méhek gazdasági jelentősége alig felbecsülhető, ők porozzák be szinte az összes zöldséget és gyümölcsöt, populációjuktól az egész emberiség élelmezése szorosan függ.
Orbán Viktor szerint az elmúlt év nem is volt, legalábbis nem nagyon tért ki évértékelő beszédében a mögöttünk hagyott esztendő fontos eseményeire, ami nem baj, nem kötelező egy politikusnak időről időre mérleget készítenie, csak akkor föllépését miért hívják évértékelőnek? Orbán sok mindennek akart megfelelni, és túl sok mindent akart megúszni, a végeredmény azonban az lett, hogy ez a beszéd egyszerre valótlan, tartalmatlan, de veszélyes.
A rezsikomisszár nemcsak az ellentmondást, de az ellenvéleményt se nagyon tűri.
„Ne szójjá’ be, mert megnézheted magad” – így reagál egy igazi mácsó.
Nehéz másra gondolni, mint hogy a független ÁSZ és a független Fővárosi Főügyészség valamilyen sugallatra megpróbálja lejáratni az MNB-t és Simor Andrást, akinek a mandátuma éppen bő egy hét múlva jár le. Nehogy már egy utánrúgás nélkül távozzon – írja a Véleményvezér blog.
Egy szálasista polgármester irányításával egy igen figyelemreméltó társadalmi kísérlet bontogatja turulszárnyait.
Az erkölcsbajnok nemcsak a tévéstúdióban ül ott, ahol mosolyogva visszavon mindent, mondván nem is úgy gondolta, stornó az egész, hanem ott ül különféle testületekben is, ahol döntéseket hoznak. Ritók Nóra írása.
Elvált, gyermektelen, élettárs ne tanítson etikát! Illetve bocsánat, óriási barom vagyok!
Tavaly még a 8 év alattiak 31,9 százaléka nem fért hozzá a szükségleteihez, idén már minden második gyerek nélkülözik. Családvédelem, meg minket csodáló Nyugat, hm?
A polgár nyakára taposó bakancsnak nincs politikai színe, nincs meggyőződése és nincsenek elvei. Igényei vannak. Képviselői állásokra, köztisztségekre, üzletekre, praxisokra, és persze szexre fogható nőkre.
Az Alkotmánybíróság múlt heti döntése ugyanazt mutatja, mint a gyűlölködés elleni két évtizedes küzdelem: szimbólumokkal, szavakkal önmagában viaskodni értelmetlen. A strasbourgi bíróság ítélete, amely a döntés apropóját adta, ugyanakkor megoldást is kínál. Nehéz-Posony Márton írása.
Ritka gyomorforgató közleményt adott ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma a romagyilkosságok évfordulóján.
Bocsika, de 2006-ban tízezerrel több baba szavazott a kormányra. Ennyire nincs mivel dicsekedni.
Most a felelőtlenek vagyonát óvjuk közpénzből. És még azt is úgy, ahogy szoktuk, magyarosan.
