Ellenzéki Kerekasztal: epic fail

Legkésőbb Mussolini óta tudjuk, hogy a szindikalizmus és a korporatizmus jegyesek. A Szolidaritás a demokratikus működést, a pártok versenyét már alapjáraton kiiktató korporatizmus intézményesítésére tett itten javaslatot: minden dőljön már el most, a választás előtt, előre is áthidalva az egyes politikai értékrendek közti számos, természetes konfliktust.


A más botjának jó végén

Minden az egykulcsos adóval kezdődött, illetve azzal a roppant magabiztos csatakiáltással, hogy ettől senki nem jár...




Tévedtünk

Orbán Viktor sorrendben tizennegyedik, hazai pályán megrendezett évértékelő beszédének délutáni beharangozójában ezt...



Nyílt levél Bauer Tamásnak, egykori SZDSZ-es tagtársamnak

Nem kell bölcs vezér, ne várjuk a kormánybuktató messiást! Kellenének viszont végre olyan pártok, amelyeken belül a politizálók, miközben pártjuk sikere érdekében együttműködnek, ugyanakkor a nyilvánosság előtt is vitatkoznak egymással. Akár a pozíciókért való rivalizálás folyományaként, akár pusztán a demokratikus nyilvánosság alapeszméjének tisztelete miatt.



"Én járok az emberek között"

Ha van olyan politikusi tiráda, amitől falnak megyek, akkor az "én tudom, mi történik az országban, én járok az...


A Malév-csőd tanulságai: mi a biztos bukás receptje?

A repülés közkinccsé válásával számos nagynevű cég ment tönkre, még olyan legendák is bezártak, mint a Pan Am. A Malév minderről nem vett tudomást. A fapadosok megjelenésével is csak felemás módon foglalkoztak. Pár éve a Malév jegyáraiban megpróbált versenyezni, viszont költségstruktúráját érintetlenül hagyta, és továbbra is a politikailag fontos célpontok kiszolgálását tartotta elsődleges szolgáltatási alapelvnek. Ebből egyenesen következett a veszteség.


Levél a toryknak

Ön minap levelet kapott a Jobbklikk nevezetű, nagyon független arcokból álló bloggerközösségtől, amelyben – a külföldi...


Repülő csontváz

Elbúcsúztatta már Kiss Ádám kolléga, nem is tódítanám tovább.


TGM: Csurka István halálára

Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet. E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelynek indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikot nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.



De hová tűnt Lászlóné?

A Malév-csőddel komoly gazdasági, sőt érzelmi hatásokkal járó esemény rázta meg Magyarországot péntek reggel.



Ne legyél gyarmat!

Ma még slágertéma a szuverenitás, bár végét járja már. Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Utána talán lesz idejük a széles dolgozói tömegeknek olyan szöveges feladatokon rágódni, hogy ha mínusz húsz fokban egy nap alatt száz ember fagy meg, akkor mennyi fagy meg öt nap alatt mínusz huszonötben. Esetleg hogy mit lehetne ez ügyben csinálni.