A brit konzervatív párt tévékapcsolatokért felelős kommunikációs vezetője, Michael Salter körlevélben próbálta rávenni a televíziócsatornákat arra, hogy a kampányidőszakban közölt tudósításokban legalább az első említéskor kerüljék a sok évszázados tory-elnevezést.

A választási kampány során az emberek nrm tory-, hanem konzervatív jelöltekre és konzervatív politikára szavaznak majd – vázolja a helyzetet Salter, akinek próbálkozása csak egy a párt többi arra irányuló kísérlete közül, hogy a népszerűtlen Thatcher-imázs hátrahagyásával modern, centrista pártként pozícionálják újra magukat. A konzervatívok így is jelentős energiát fektettek már abba, hogy kissé átszabják Michael Howard pártvezető arculatát; tanácsadói többek között arra is rábeszélték, hogy az amerikai politikai szokásoknak megfelelően teljes családjával jelenjen meg a párt tavaszi nagygyűlésén. A nyolc éve a hatalomnak mégcsak közelébe sem érő toryk identitásválsága egyébként azzal egyidőben vált akuttá, hogy a közvéleménykutatások adatai szerint az általuk támogatott politikai témák kevéssé népszerűek a szavazók körében.

Jóllehet a „tory” címkét a baloldalon már régóta gúnynévként használják, ők maguk ezt eddig nem tartották annak: a konzervatív oldal évszázadokon keresztül büszkén nevezte magát torynak. A „tory” fogalom a 17. század második felében született, s azokat a parlamenti képviselőket jelölte, akik ellenezték James yorki herceg kizárását a királyi utódlásból. Maga a szó az ír toraidhe (törvényen kívüli) kifejezésből származik. A toryk a 19. század elején kezdték magukat konzervatívnak nevezni, amikor Robert Peel visszahozta a hatalomba a demoralizált pártot.