„Miért kell magasztalni az embert, aki pedofil volt?” – névvel és arccal osztotta meg történetét Széchy Tamásról egykori tanítványa

„Miután levetkőztetett pucérra, lehajolt, fölhúzta rám az úszónadrágot, elhelyezte a péniszemet, elöl-hátul alaposan végigsimogatott, majd hátrébb lépett. Pár perc méregetés után kijelentette: »Ez nem jó rád!« – ezzel lehúzta rólam a gatyát, és amíg elfordulva kotorászott a doboznyi Arena között, újra ott álltam pucéran” – mondta a 24.hu-nak Füzesy Tamás, egykori úszó, aki edzője, Széchy Tamás módszereiről beszélt részletesen.

Széchy 2004-ben hunyt el, a neve azóta forog újra a közbeszédben, hogy májusban könyv jelent meg róla Élet – Mű – Örökség címmel. A kötet szerzői elsősorban sikereiről emlékeznek meg, holott közismert, hogy az edző brutális eszközökkel kényszerítette ki tanítványaiból az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmek sokaságát hozó teljesítményt.

A kötetet megjelenése után többen kritikát fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, mondva, hogy Széchy örökségének van egy másik fele is: a gyermekbántalmazás. A leghangosabb talán Batházi Tamás volt, egykori olimpikon úszó, a szövetség korábbi főtitkára július elején Rónai Egon műsorának vendégeként is elmondta, hogy a könyv megjelenése után húsz korábbi áldozat is jelentkezett nála. Akad olyan is közöttük – mondta –, aki állítása szerint öngyilkosságot is megkísérelt az őt ért abúzus miatt.

Füzesy az első, aki arccal és névvel vállalja, hogy első kézből számol be az edző módszeriról. A cikk elején említett eset annak köszönhető, hogy egy alkalommal Füzesy fürdőnadrág nélkül érkezett edzésre, Széchy ezért azt mondta neki, majd ő ad egyet, majd mintegy fél órán keresztül adogatott rá különböző nadrágokat és fogdosta, miközben ő többször meztelen volt.

Az eset még 1982 tavaszán történt. Füzesy előtte is hallott történeteket Széchy módszereiről, azonban mivel ő másik edző alá tartozott, ritkábban került vele közvetlen kapcsolatba. Mindenesetre azt látta, hogy „Széchy Tamást minden tanítványa rettegte. Nemcsak a verések, de az iszonyatos hangja, a hírneve, a hatalma miatt is.”

A szexuális bántalmazás mellett rendszeresek voltak a fizikai atrocitások is. Bármilyen kihágást (késés, a szintidőtől való elmaradás) azzal „jutalmazott”, hogy papuccsal vagy a sípjának vizes zsinórjával az úszók talpára mért csapásokat. Füzesy a lapnak azt mondta:

Látni nem láttam, de már ekkor is hallottam rémtörténeteket klumpával medencébe rugdosott tanítványról, partvisnyéllel betört fejekről, kilencévesen kivert szemről – gondoltam, mi már ezért kaptuk a talpra, mert ott nem marad azonnal észrevehető nyoma”.

Füzesy nem volt sokáig Széchy kezei alatt, ‘82 nyarán addigi edzője disszidált, az új mester, Széles Sándor alatt már nem érezte magát olyan jól, teljesítménye is romlott, míg végül az év végén több másodperccel elmaradt a szintfelmérő versenyen tőle elvárt teljesítménytől. Másnap Széchy a konditerembe érkező Füzesyt üvöltve rúgta ki.

Ezután még a BVSC-ben próbálkozott az úszással, de már nem tudott visszatérni a legjobbak közé. Az úszókarrierjében bekövetkezett pálfordulásról korábban nem beszélt részleteiben – még saját családján belül sem – azonban, mint mondja eddig sem hallgatott róla, szűk baráti körben többször is említette, amikor szóba kerültek az uszodai évek.

Most őt is a könyv késztette arra, hogy nagy nyilvánosság elé álljon a történetével. Úgy fogalmazott: „Tudva azt, hogy más úszótársaim is kerültek az enyémhez hasonló, vagy még durvább helyzetbe, és nem sokan jöttek ki egészségesen belőle, sok hozzászólóval együtt bennem is azonnal megfogalmazódott a kérdés:

miért kell magasztalni azt az embert, aki nyilvánvalóan pedofil volt? Most itt vagyok, ezért nyilatkozom. Vállalom a nevem, az arcom is, miközben tudom, egy fecske nem csinál nyarat. Hol van a többi áldozat? Mert vannak.”

Még július közepén az úszószövetség is ígéretet tett arra, hogy vizsgálóbizottság felállítását fogják kezdeményezni a Széchy-ügyben, amelynek „akár anonim módon, akár személyesen bárki elmondhatja, ha valamilyen sérelem érte őt a múltban”.

Mindez azután történt, hogy június elején, Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke még azt mondta: „Széchy Tamás huszonegy éve halott. Nyilván voltak neki is dolgai, de mit akarunk? Ki akarjuk ásni, ledarálni a csontjait, a fogait, a szőrzetét, vagy mit? Mi jó páran ott voltunk mellette, vele készültünk, és meg kell tanulnunk, hogy a múltból nekünk csak azzal van dolgunk, amit Széchy Tamás a magyar úszósportra örökül hagyott. Mert ez az örökség az alapja a mai sikereinknek.”

(Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Pixabay)