A Tisza Párt Nagykanizsán ismertetett programja mennyire értelmezhető kormányprogramként? Mennyire menthető a magyar egészségügy és a magyarok egészsége? Miért nem költenek a magyarok? Ajánló a HVG legfrissebb számából.
Nyolcvan nap alatt az ország körüli túrára indult Magyar Péter. A jövő hétvégén pedig, Orbán Viktor tusványosi beszédével párhuzamosan – ami abban az időben, amikor még az utóbbi írta a közéleti naptárat, jeles napnak számított, hisz ő könnyen emészthető világmagyarázatot adott minden felmerülő problémára – a kormányfő szűkebb pátriájában, Székesfehérváron árad majd a Tisza.
Mindezt úgy, hogy az alig több mint egyéves párt még ki sem pihente hétvégi nagykanizsai kongresszusát, ahol már esélyes kormányzó erőként igyekezett feltűnni.
Ez a menetrend nem sok esélyt kínál a Fidesz számára, hogy visszavegye a közélet tematizálását, különösen úgy, hogy ősszel kezdődik a jövendő tiszás parlamenti képviselők castingja – igaz, szigorúan a saját soraikból.
Fókuszban rovatunk a kanizsai programot elemzi, amiben egyelőre még mindig több a szóvirág, mint a konkrétum, de már túllép az ellenzéki sérelmi politikán. A magyar New Dealnek nevezett bérlakás- és otthonteremtési programról kevés derült ugyan ki – ahogy az oktatás átalakításáról is –, de a pártelnök hite láthatóan rendíthetetlennek tűnik abban, hogy ha Orbán helyett Magyarnak hívják majd a miniszterelnököt, ismét megnyílnak az uniós források.
A gazdaság gyors, új pályára állításában azonban a jelek szerint kár bizakodni: a növekedést a gazdaság reménybeli NER-telenítésére, illetve az oligarchák megvámolására alapozni inkább a politikai vágyak birodalmába tartozik. Ugyanakkor üdítő, hogy miközben a Fidesz kommunikációja másról sem szól, mint a nemzetközi konteókról és a bűnbakképzésről, a Tisza – ígérete szerint – az ország valós problémáit próbálja megoldani.
Amihez hiteles egészségpolitikust is sikerült találni az Angliából hazacsábított Hegedűs Zsolt ortopéd sebész személyében, aki a lapunkban kifejti: már a transzparenciával is sokat lehet javítani az ellátórendszeren.
Persze, ahogy Szellem és Életmód rovatunk is felhívja a figyelmet, mi magunk is sokat tehetünk az egészségünkért: a mellrák és az Alzheimer-kór esetében például a mozgással. Milyen jó lenne, ha az egészséges életmódról és a szűrések fontosságáról szólnának gyűlöletkeltés helyett a kormányzati plakátkampányok!
Úgy tűnik, az utolsó pillanatban a kormány is több figyelmet szentel az egészségügynek, legalábbis ez derül ki Magyarország rovatunk Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal készített interjújából, amiből valószínűleg az lesz leginkább érezhető a betegek számára, hogy 47 milliárd forinttal több jut a kórházi koszt feljavítására.
A kosztpénzzel a magyarok többsége amúgy továbbra is takarékoskodik, ez derül ki Gazdaság rovatunk cikkéből, miszerint hiába nőtt jelentősen az átlagbér, az infláció és a családok bizalmatlansága visszafogja a remélt fogyasztásnövekedést. Amihez az is hozzájárulhat, hogy – minden kormányzati fogadkozás ellenére – érezhetően növekszik a vendégmunkások száma, elég csak Budapesten elnézni az ételfutárokat. A magyar munkaerő pedig továbbra is Nyugat-Európába áramlik. Ezért is tűzte zászlajára a Tisza e folyamat visszafordítását.
A pár éve még londoni csaposként dolgozó Bozó Szabolcs festőművészt már nem sikerül végleg hazahívni. De legalább New York és Kína után végre itthon is láthatjuk zavarba ejtő, nagy méretű, színes mesefiguráit, amikért akár 50 millió forintnyit is kifizetnek a nemzetközi aukciókon. Mesebeli karrierjéről beszél Portré rovatunkban a 33 éves művész, ezt olvasva reménykedhetünk, hogy történhetnek még csodák.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
