"Vissza kell térnünk a tárgyalóasztalhoz, és kormányközi megállapodást kell kötnünk az Ukrajnának szánt gázszállításokról. Biztos vagyok abban, hogy képesek leszünk olyan javaslattal előállni, amely Oroszország számára is elfogadható" - mondta a HVG kérdésére válaszolva Kijevben Viktor Janukovics volt ukrán miniszterelnök, az Ukrajnai Régiók (RU) nevű párt első embere. A politikus, akinek pártja a közvélemény-kutatások szerint a március 26-ai parlamenti választások legnagyobb esélyese, azt is elmondta, hogy Ukrajnának - némi átmeneti időszak után - mindenképpen bele kell törődnie abba, hogy piaci áron jut hozzá az importált földgázhoz.

© AP

Az Oroszországgal kötött január 4-ei gázszállítási szerződés ügye folyamatosan uralja az ukrán belpolitikát. Viktor Juscsenko ukrán államfő ellenfelei és volt szövetségesei azt vetik az elnök politikai szövetségesének, Jurij Jehanurov miniszterelnöknek a szemére, hogy olyan szerződésre mondott igent, amely ellenőrizhetetlen közvetítőkre bízta az ország gázellátását, és csak fél évre szavatolta a viszonylag kedvező, ezer köbméterenként 95 dolláros árat. A bírálókat, köztük Janukovicsot, illetve a miniszterelnöki tisztségből tavaly szeptemberben leváltott Julija Timosenkót az sem igazán zavarta, hogy az ő idejükben még kevésbé átláthatóan tevékenykedő cégek, részben az EuralTransGaz révén jutott el a földgáz Ukrajnába.

Bár politikai elemzők azt jósolták, hogy Juscsenko igyekszik majd úgy tenni, mint aki észre sem vette a Jehanurov-kormány leváltását, múlt szombat esti hosszas tévéinterjújában primitívnek és államellenesnek nevezte a parlamentet. Azt is bejelentette, népszavazást kezdeményez arról a január elsején életbe lépett alkotmányreformról, amely a parlament javára csökkentette az államfő hatalmát, és a Verhovna Rada kezébe adja a kormányfő kinevezésének, illetve leváltásának a jogát. A parlament egyébként valóban kritikus pillanatban döntött Jehanurovék menesztéséről, hiszen a reform csak részben lépett életbe: a törvényhozóknak valóban joguk volt ugyan a kabinet leváltására, ám új kormány kinevezésére csak a választások után kapnak felhatalmazást. Közben az is kiderült, hogy a bizalmatlansági indítványt a 450 képviselő közül csak ketten írták alá, így az be sem kerülhetett volna a napirendi pontok közé.

A parlamenti döntés felülvizsgálatát Juscsenko az alkotmánybíróságnál kérhetné, ám az elvben 18 tagú testület hónapok óta működésképtelen. Tavaly október 18-án kilenc bírónak lejárt a mandátuma, és mivel korábban már másik négy tagnak is fel kellett állnia, mostanra ötfősre olvadt a létszám, ami elégtelen a határozathozatalhoz. A törvény értelmében az államfő, a parlament, illetve az ukrán bírók kongresszusa hat-hat alkotmánybírót nevezhet ki, és a jelöltek akkor kezdhetnek munkához, ha a parlamentben felesküdtek az alaptörvény tiszteletben tartására. Az államfő és a bírók eleget tettek feladatuknak, ám a parlament egyelőre nem tűzte napirendre az esküt, és Volodimir Litvin parlamenti elnök a hét végén újságírók előtt bejelentette, a jelenlegi körülmények között nem is tartja lehetségesnek a bíróavatást. Litvin, aki a 2004-es narancsos forradalom idején maga is segítette az akkor még egy oldalon álló Juscsenko-Timosenko-kettőst, egyben figyelmeztette az államfőt: joga van ugyan népszavazás kezdeményezésére, ám jobban tenné, ha végre már nem a hatalom megtartása, hanem az ukrán társadalom java foglalkoztatná.

Jelentősen növelte támogatottságát az RU az utóbbi három hónapban a közvélemény-kutatások szerint, és az októberi 23 százalékkal szemben immár a biztosan szavazók 31 százalékára számíthat. A Timosenko mögött álló Julija Timosenko Blokkra (BJuT) a megkérdezettek 16, a Juscsenko-féle Mi Ukrajnánk tömörülésre (BNU) pedig 13 százaléka szavazna, míg a Juscsenkóval egyelőre szövetségben álló Ukrán Szocialista Párt (SZPU) öt százalék körüli eredményben reménykedhet. A számok alapján úgy tűnik, hogy Janukovics, a 2004-es, forradalomba torkolló elnökválasztás vesztese, immár akár egyedül is képes lehet az egymással összeveszett, ám a jövőbeli együttműködést még elképzelhetőnek tartó egykori forradalmárok legyőzésére.

A közvélemény-kutatási adatokból az is kiderül, hogy Ukrajna továbbra is megosztott. A nyugati országrész változatlanul Timosenko és Juscsenko mögött áll, míg a kelet, elsősorban az ukrán nehézipar fellegvárának számító Donyec-medence, illetve Luhanszk megye továbbra is egyértelműen Janukovics-párti. Nyugaton a megkérdezettek 35 százaléka Juscsenkóra, 26 százaléka pedig Timosenkóra voksolna, míg az RU csak 4,5 százalékos támogatottságot élvez, a Donyec-medencében Timosenko és Juscsenko támogatottsága viszont egyszázalékosnál kisebb, és az RU a voksok több mint háromnegyedét kapná.

"Attól tartok, a szavazás még tovább mélyíti az ellentéteket, hiszen most tartják a helyhatósági választásokat is, és nagyon sok önkormányzatban egyszínű testületek jönnek majd létre" - mondta a HVG-nek Irina Bekesina, a kijevi Demokratikus Kezdeményezés nevű kutatóintézet tudományos vezetője. A szakértő szerint a Nyugat-Ukrajna, illetve az Oroszország felé hajló keleti országrész közti szakadás a Szovjetunió 1991-es felbomlásakor keletkezett, ám az ukrán politikai eliten belüli hallgatólagos megegyezés szerint ez a kérdés korábban nem vált kampánytémává. "Ukrajna NATO-, illetve EU-csatlakozása, az orosz nyelv helyzete korábban nem igazán foglalkoztatta az embereket, akiket inkább a munkanélküliség, a szegénység, illetve a korrupció érdekelt. A 2004-es elnökválasztás viszont már olyan háborús körülmények között zajlott, amikor a felek mindent bevetettek, és a Janukovics mögött álló orosz tanácsadók kezdeményezésére a keleti és a nyugati országrész közötti megosztottság is vitatéma lett. Az oroszoknak ez csak gyakorlóterep volt, nekünk viszont még sokáig együtt kell élnünk az általuk teremtett helyzettel" - magyarázta Bekesina.

A belpolitikai válság mögött - véli viszont több elemző, köztük Vagyim Karaszajev a moszkvai Globális Stratégiák Intézetének vezetője - az ukrajnai oligarchacsoportok állnak, amelyek valamennyi politikai táborban képviseltetik magukat, és akik teljes mértékben elégedetlenek az ukrán nehézipart sújtó orosz-ukrán gázegyezménnyel. "A márciusban megválasztott parlamentben az oligarchák fogják meghatározni az erőviszonyokat. Volodimir Litvin érti ezt a legjobban, és ha ügyesen tárgyal a gazdasági elit tagjaival, akár miniszterelnök is lehet" - vélekedett Karaszajev.

Az oligarchák növekvő szerepére utal, hogy Janukovics nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a leggazdagabb ukrán üzletember, Rinat Ahmetov lesz az ország új miniszterelnöke, vagy a későbbiekben Ukrajna államfője. "Ahmetov tehetséges fiatal politikus, és rövidesen tapasztalhatjuk ennek kedvező hatását. Bebizonyította, képes nehéz problémák megoldására, és csak kedvező hatása lehet, ha tapasztalatait az ország gazdasága terén is kamatoztatja" - nyilatkozta Janukovics.

Kijevben viszont változatlanul Timosenko a legnépszerűbb: boltok százaiban látható a volt miniszterelnök asszony arcképe, a BJuT-aktivisták sátrai előtt pedig mindig állnak érdeklődők. A versenytársak nem mondhatják el ugyanezt: bár a fővárosban már teljes erővel zajlik a választási kampány, a kijevieket alig érdeklik a Litvin pártját népszerűsítő, zöld egyenruhába öltöztetett mikulások, illetve az SZPU választási sátraiban bemutatott kampányfilmek.

NÉMETH ANDRÁS / KIJEV