A meggyilkolt Anna Politkovszkaja © AP

„Az utóbbi hetek merényletei, Anna Politkovszkaja újságírónő és Alekszandr Litvinyenko volt titkosszolgálati tiszt halála, valamint Jegor Gajdar egykori miniszterelnök valószínű megmérgezése szerintem azoknak az érdekét szolgálja, akik alkotmányellenes eszközökkel, erőszakosan akarják megoldani a hatalomváltást” - jelentette ki a napokban Moszkvában Anatolij Csubajsz volt miniszterelnök-helyettes, miután heveny, ám egyelőre ismeretlen eredetű rosszullét miatt több napra kórházba kellett szállítani Gajdart.

Csubajsz - aki 2005 márciusában kis híján maga is merénylet áldozatává vált - nincs egyedül véleményével, miszerint a színfalak mögött valakik destabilizálni akarják az olaj- és gázexportnak köszönhetően gyorsan fejlődő országot. Ahogy közeledik a 2007 decemberében esedékes parlamenti és a 2008 márciusára várt elnökválasztás, úgy gyarapodnak Moszkvában a sokszor egymást is kizáró összeesküvés-elméletek.

A leggyakoribb találgatások szerint a 140 milliós ország szempontjából sorsdöntő elnökválasztás előtt - a már két mandátumot hivatalban töltött Vlagyimir Putyin az alkotmány értelmében nem indulhat - súlyos harc tört ki az államfőt támogató két tábor, a Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett liberálisok, illetve a Szergej Ivanov védelmi miniszter vezette titkosszolgálati elit között. A nézeteltérések korántsem új keletűek: a két szárnyhoz köthető olajipari vállalatok már két évvel ezelőtt összevesztek a tönkretett Jukosz olajipari vállalat romjainak megosztásán. Moszkvai találgatások szerint azonban a harc 2008 közeledtével vált igazán komollyá, mindkét tábor attól tart ugyanis, hogy az elnökválasztás után felborulhat a Putyin által elért hatalmi egyensúly. Annak nyomán pedig a vesztes szekértáborhoz tartozók kiszorulhatnak a pénzzel és hatalommal járó kulcspozíciókból.

Az összeesküvés-elméletekben hívők szerint a Putyin mögött álló hatalmi elit egy része abban érdekelt, hogy az államfőt akarata ellenére is rákényszerítse az államfői poszt megtartására, és az ehhez szükséges - Putyin által eddig határozottan ellenzett - alkotmánymódosításra. A hatalmukhoz ragaszkodók célja egyesek szerint, hogy a külföldön nagy felháborodást keltett merényletek, illetve az oroszországi szélsőséges nacionalista csoportok megerősítése vagy az őszi grúzellenes hisztériakampány (HVG, 2006. október 14.) révén annyira megrontsák a viszonyt Moszkva és a Nyugat között, hogy Putyint már ne tartsa vissza az alkotmánymódosítástól az EU és az USA biztosra vehető rosszallása. Mások - köztük Alekszej Venegyiktov, az utolsó független médiumok egyikét, az Eho Moszkvi rádiót irányító főszerkesztő - szerint az utóbbi hetek nehezen megmagyarázható merényletei mögött a politikai elit ellenőrzése alól kiszakadt csoportok állnak. „A halálbrigád meg akarja ijeszteni Putyint. A gyilkosságok mögött azok állnak - magyarázta Venegyiktov -, akik Putyinra kívánják hárítani a felelősséget, és azt akarják, hogy az államfő az esetleges büntetőeljárástól való félelmében maradjon az államfői poszton.”

Litvinyenkót megmérgezték

A kulisszák mögötti játszmákat valószínűsítők azzal érvelnek, hogy Politkovszkaja és Litvinyenko halálát is olyan időpontra időzítették, amikor Putyinnak éppen magas rangú külföldi politikusokkal kellett találkoznia. Előbb Németországban Angela Merkel kancellárral, majd Helsinkiben az EU-tagállamok vezetőivel. Sokan azt is gyanúsnak tartják, hogy mindkét áldozat külföldi állampolgár is volt, ami tovább növelhette a külvilág felháborodását. Politkovszkajának amerikai állampolgársága is volt, Litvinyenko pedig néhány héttel az után halt meg, hogy megkapta a brit útlevelet.

Provokációról beszélnek az orosz politikai elit tagjai is. Ám ők - köztük Putyin is - azokat az állítólagos oroszellenes külföldi erőket vádolják, amelyek szerintük megrettentek attól, hogy Moszkva talpra állt, s egyre nagyobb beleszólást követel magának a világ dolgaiba. Az elsősorban az amerikaiakat, illetve a szocialista táborból kiszakadt, nemrég EU-taggá vált országokat - főként a balti államokat, illetve Lengyelországot - rosszakaróként számon tartó politikusok ugyanakkor hangsúlyozzák: Moszkvának nincsenek imperialista törekvései, csak azt akarja megakadályozni, hogy a világ egyetlen szuperhatalma, az USA elszigetelje Oroszországot.

A hatalmi elit ugyanakkor maga is felelős az orosz történelmet mindig is jellemző összeesküvés-elméletek elszaporodásáért. Az utóbbi hónapok merényleteinek hátterét kutató vizsgálatok ugyanis eddig semmire sem jutottak, akárcsak az 1999-es oroszországi lakóházrobbantások, illetve a 2004-es beszlani iskolai túszdráma esetében. A nyomozás eredménye egyikben sem volt kielégítő, az oroszok többsége ma is úgy véli, a hatalom nem mond igazat a háromszáz életet követelő észak-oszétiai túszdráma ügyében.

Miközben Oroszország-szerte találgatják, kik állnak a merényletek hátterében, gőzerővel tart az egyik fő utódjelöltként számon tartott politikus, Dmitrij Medvegyev felépítése. A korábban kevéssé ismert 41 éves politikust Putyin egyik leghűségesebb szövetségesének tartják, s mielőtt tavaly októberben megkapta az első miniszterelnök-helyettesi posztot, az elnöki adminisztráció élén, illetve a Gazprom gázipari holding vezetésében tevékenykedett. Medvegyev a tisztséggel együtt átvehette a pénzesláda kulcsát is, a nemzeti fejlesztési programok koordinátoraként döntő szava van a kormány anyagi erőforrásainak elosztásában. Az utóbbi hónapokban szinte nincs olyan nap, hogy ne szerepelne az állami kézben lévő híradókban: pénzt oszt, magyaráz, ígér, fiatalokkal beszélget. A kampány meg is hozta első gyümölcseit: egy évvel ezelőtt Medvegyev ismertsége és népszerűsége minimális volt, ma azonban Putyin után ő a legnépszerűbb és legismertebb személyiség. Fő vetélytársa, Ivanov védelmi miniszter is sokat szerepel, ám népszerűségét mindenképpen csökkenti, hogy a hadseregen belül uralkodó állapotok miatt aligha bíznák rá az ország vezetését.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA