Egy könnyelmű kattintás, és kattanhat a bilincs – egy lépésre a gondolatrendőrség Oroszországban

Orwell az 1984-ben antiutópiát írt, nem módszertant – ez volt annak a transzparensnek a szövege, amelyet egy fiatalember tartott fel néhány percig – amíg a rendőrök el nem vitték – az orosz parlament alsóházának épülete előtt, ahol éppen ekkor fogadták el azt a törvényt, amely már azt is büntetendőnek minősíti, ha valaki szélsőséges tartalomra keres rá az interneten. Jó szokás szerint a polgárok nem tudhatják pontosan, mi számít szélsőségesnek, így valószínűleg arra gondolnak majd, jobb, ha biztosra mennek, és nem nyitnak meg gyanús tartalmakat.

Az orosz hatóságok azt ígérik, hamarosan – ha a felsőház is elfogadta a törvényt, majd azt aláírta Vlagyimir Putyin államfő is – közzéteszik a szélsőséges tartalmakat, egyebek mellett könyveket, dalokat és színműveket felsoroló, több mint 5500 tételből álló listát.

A törvényhozók a kiskapukat is igyekeztek bezárni. Komoly pénzbüntetés jár például azoknak a szolgáltatóknak, akik VPN-megoldásokat reklámoznak – ezzel a módszerrel lehet elérni az orosz hatóságok által blokkolt bel- és külföldi internetes oldalakat –, s a telekomos cégeket kötelezték arra, hogy kiadják a hatóságoknak a felhasználók böngészési előzményeit rögzítő fájlokat. Hasonló megoldás már eddig is létezett, a SZORM-rendszer 2010-es bevezetése azt jelentette, hogy a szolgáltatók kötelesek voltak telepíteni hálózatukba azt a titkosszolgálati eszközt, amely lehetővé teszi a felhasználók aktivitásának megfigyelését, azaz a telefonbeszélgetésekkel, böngészéssel kapcsolatos metaadatok lekérését. 2014-ben kibővítették a rendszert, és belevették a közösségi oldalakon kifejtett tevékenység megfigyelését is.