Az 53 éves, jogot végzett Fillon eredetileg újságírónak készült, 27 évesen lett a nemzetgyűlés akkor legifjabb képviselője, s több korábbi francia kormány minisztere is volt. A miniszterelnöki tisztséget csütörtökön délelőtt vette át hivatalosan elődjétől, Dominique de Villepin-től a kormányfő hivatali székhelyén, a Matignon-palotában. Villepin - aki 23 hónapig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget - bizalmáról biztosította utódját és egykori minisztertársát, valamint sok sikert kíván kormányfői munkájához.

A "szociális gaullistának" tartott Francois Fillon négy minisztersége alatt Sarkozyvel ellentétben elsősorban nyugalmával, visszafogottságával és tárgyalási képességével tűnt ki. Az elmúlt két évben a szerdán hivatalba lépett új államfő vele együttműködve készítette elő elnökválasztási kampányát és a júniusi nemzetgyűlési választásokra a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) programját.

Francois Fillon korábban Sarthe polgármestere volt, jelenleg UMP-s szenátora. Edouard Balladur, Alain Juppé, majd legutóbb Jean-Pierre Raffarin kormányának (2002-2005) először munka- és szociálisügyi, majd oktatási minisztere volt. Nevéhez fűződik a csak Fillon-törvényként emlegetett nyugdíjreform, a 35 órás munkahét reformja, majd az oktatási reform.

A franciák 2005. május 29-én népszavazáson utasították el az európai alkotmányos szerződést, ennek következményeképp Jacques Chirac akkori államfő átszervezte kormányát, és Fillont teljesen félreállította. A dühös politikus az államfővel nyíltan szakított, és a Le Monde című napilapban közölt cikkében azt írta: "Chiracból semmire sem fognak emlékezni, csak az én reformjaimra". Fillont az új államfő által meghirdetett szociális és gazdasági reformok egyik szellemi atyjának tartják elemzők.

A miniszterelnök várhatóan pénteken nevezi meg kormányának tagjait. A testület tizenöt főből állhat. A politikai nyitás jelszavával a külügyminiszteri poszt várományosa Bernard Kouchner, a legnépszerűbb francia szocialista politikus, aki az emberi jogok nevében működő francia diplomáciát képviselheti. Az egykori egészségügyi miniszter és Koszovó volt ENSZ-főképviselője volt az egyetlen francia politikus, aki támogatta az Egyesült Államok iraki beavatkozását.