Hongkong „a“ város, „a“ hely. Iszonyatos nyüzsgés, 1100 négyzetkilométeren hétmillió ember, több szintes városi járdarendszer, lerobbant épületek és égbe törő üvegtornyok, a hegyoldalba épült felhőkarcolók. Olyan, mint Velence. De komolyan. Mindkettő egyedi. Ikonikus. Kulisszaszerű. Az előbbi a tökéletes giccsé lefokozott kulissza (miközben persze gyönyörű), utóbbi minden filmes és képregényes metropolisz valós előképe. (Eddig azt hittem Manhattan az, de inkább Hongkong.) Tovább a blogbejegyzéshez.
