Egy héten belül kétszer is feltűnő szóváltásba keveredtek az orosz kormánypárt, az Egységes Oroszország (JeR) képviselői. Előbb a magát ellenzékinek valló, ám a hatalommal többnyire készségesen együttműködő Igazságos Oroszország (SZR) párt elnökével, a parlamenti felsőházat is vezető Szergej Mironovval, majd Alekszej Kudrin pénzügyminiszterrel.
A tárcavezetőnek csak azt vetették a szemére, hogy egy televíziós interjúban nyíltan kijelentette, esze ágában sincs belépni a pártba, mert nem ért egyet annak bizonyos módszereivel. Mironovval viszont ideges, már-már alpári vita robbant ki, ugyancsak egy tévényilatkozat miatt. Azt találta mondani ugyanis, hogy nem mindenben ért egyet a JeR elnöki tisztét – pártonkívüliként – betöltő Vlagyimir Putyin kormányfővel, amire politikustársai hol következetlennek, hol tisztességtelennek nevezték. Sőt akadt, aki a hajóról menekülő patkányhoz hasonlította, mondván, karrierjét kizárólag az ő pártjuknak és személy szerint Putyinnak köszönheti. Aztán amilyen váratlanul kezdődött, olyan hirtelen el is ült a viszály, mégpedig azzal, hogy az Egységes és az Igazságos Oroszország partneri együttműködési megállapodást írt alá.
Néhány kérdés a konfliktus lezárása után is megválaszolatlanul maradt. Például az, mitől lett arrogáns a hatalmi párt. Egyes elemzők szerint a JeR viselkedése egyre inkább az egykori állampárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) működésére emlékeztet. Borisz Makarenko politológus, a moszkvai Politikatechnológiai Központ tanácsadó cég elnöke erőltetettnek tartja ugyan a párhuzamot, de úgy véli, a konkurencia hiánya valóban árt a kormánypártnak. „A JeR, amely Putyinnak köszönhetően nagy népszerűséget szerzett, egyszerűen elszokott a párbeszédtől, a vitáktól” – mondta a HVG-nek Makarenko. A szakember azzal is egyetért, hogy a folyamat a hatalom monopolizálása, gyakorlatilag az egypártrendszer irányába mutat – igaz, ez nemcsak az ellenzéket nyugtalanítja, hanem bizonyos jelek szerint már az ország vezetőinek is kényelmetlen.
Az „okos állam” kialakítását szorgalmazó Dmitrij Medvegyev elnök az államtanács legutóbbi ülésén a politikai rendszer megújításának lehetséges módjairól tárgyalt az oroszországi régiók kormányzóival és a fontosabb politikai pártokkal. A minap pedig nagy feltűnést keltett egy tanulmány, amely liberális szemszögből rajzolja meg a 21. századi Oroszország kívánatos képét. Az elemzést jegyző kutatóközpontnak, a Jelenkori Fejlődés Intézetének kuratóriumát maga az államfő vezeti. A társadalmi vitaindítónak szánt írás szerzői radikális, a Medvegyev által képviselt modernizációs elképzeléseken is jócskán túlmutató változásokat tartanak szükségesnek. Visszaállítanák például az 1990-es évek oroszországi politikai rendszerének több elemét. Egyebek közt átszerveznék a korrupció melegágyává vált rendőrséget, valódi pluralizmust alakítanának ki, ismét választott tisztséggé tennék a kormányzókét, hosszú távon pedig az EU-ban és a NATO-ban látják Oroszország helyét.
Bár egyesek úgy állítják be, hogy a nézeteltérések nem az államfő és a kormányfő, hanem legfeljebb a csapataik közötti feszültséget jelzik, mindketten igényt tartanak a stratégiai agytröszt vezetőjének szerepére – véli Alekszandr Satyilov, az Oroszországi Politikai Konjunktúra Kutatóközpontjának igazgatóhelyettese. „Putyin és Medvegyev pontosan tudja, hogy kettejük konfliktusa a jelenlegi politikai rendszer összeomlásával járna, amit egyikük sem akar” – fejtegette a szakértő a HVG-nek, és hasonló véleményen van Makarenko is. „Az ország hatékony megújításához mérsékelt liberálisokra és mérsékelt konzervatívokra is szükség van” – érzékeltette Makarenko, hogy Medvegyev és Putyin környezete jól kiegészítheti egymást.
Putyin ráadásul továbbra is igyekszik stabil, megfontolt kiegyensúlyozó erőként fellépni. A kommentátorok szinte biztosak például abban, hogy a Mironovval kötött gyors béke az ő közbelépésének köszönhető, és szembeötlő volt az a szigor is, amellyel nemrég a közhangulat alaposabb tanulmányozására biztatta a JeR vezetőit, visszatartandó őket a populista ígérgetésektől.
Ez utóbbi útmutatás már elsősorban a 77 oroszországi régióban március közepén esedékes, különböző szintű helyhatósági választásoknak szól, ahogy egyes kommentárok szerint ez áll a JeR nyugtalanságának a hátterében is. Merthogy az elbizonytalanodás is okozhatja a pártapparatcsikok arroganciáját. A voksoláson legalább olyan eredményt kell ugyanis hozniuk, mint amilyet a legutóbbi, tavaly októberi hasonló választásokon politikai ellenfeleik szerint súlyos szabálytalanságok árán produkáltak. Akkor a vélt, de bírósági úton egyelőre nem bizonyított csalások elleni tiltakozásul az ellenzék egy időre a parlamenti alsóház, az állami duma munkáját is bojkottálta, amit a kormánypártiak ezúttal minden erejükkel igyekeznek megelőzni. Az esetleges bírálatok elhárítására például már most adatokat gyűjtenek vetélytársaikról, és nemcsak az előkészületek során elkövetett formai hibákat veszik leltárba, hanem azt is, melyik konkurens párt jelöltjei közt vannak esetleg büntetett előéletűek.
Pedig szinte egyöntetű elemzői vélemény szerint a JeR-nek nincs szüksége trükkökre a választási sikerhez. „Az ellenzék passzív, nem képes pontos alternatív programmal előállni” – mondta a HVG-nek Satyilov, aki szerint ez legfeljebb akkor változhat, ha mind több olyan tiltakozó megmozdulás lesz, amilyen január végén a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő orosz enklávéban, Kalinyingrádban volt. Egy helyi gazdasági gondok miatt szervezett nagygyűlést a liberális erők kormányellenes tüntetéssé formáltak, ám a közeljövőben aligha válnak rendszeressé a hasonló demonstrációk. És szinte biztosra vehető – véli a politológus –, hogy a következő években az ellenzék képtelen lesz megszorongatni a kormánypártot.
POÓR CSABA / MOSZKVA
