Ki érti ezt?

„Az erőszakra nincs bocsánat, a történtekre nincs mentség, bűnözők, bűnözők” – reagált ellentmondást nem tűrően Margaret Thatcher konzervatív brit kormányfő az 1981 áprilisában London egyik déli, főként feketék lakta kerületében, Brixtonban kirobbant, gyújtogatásba, fosztogatásba fordult zavargásokra. A londoni városrészben hónapok óta feszült volt a viszony a helybéliek és a rendőrség között egy rasszista motivációjú, halálos áldozatokat követelő gyújtogatás miatt. Az erőszak az után szabadult el, hogy rendőri intézkedés közben súlyosan megsérült egy fekete fiatal, és bár kórházba szállították, mégis az terjedt el, hogy hagyták elvérezni. A két napon át tartó lázongások során autókat, épületeket gyújtottak fel, a kivezényelt rendőrökkel való összecsapásokban több százan megsérültek.

AP

 A Vaslady megállapítását 30 évvel később egy másik konzervatív kormányfő, David Cameron ismételte meg. Az incidens is hasonlított, szintén az egyik szegény londoni negyedből indult, ahol rendőri intézkedés során lelőttek egy négygyerekes fekete férfit, majd elszabadult a pokol, és a zavargások országossá terebélyesedtek. A liberális demokratákkal 15 hónapja koalícióban kormányzó Cameron a parlament rendkívüli ülésén nemcsak bűnözőknek nevezte a négy napon át gyújtogató, üzleteket fosztogató randalírozókat, hanem közölte, tettük nem fogható fel a szegénységre, a kilátástalan életkörülményekre adott válaszként. Az eseményektől sokkolt britek maguk is keresik a magyarázatot, hogy miért kezdtek fiatalok hirtelen tombolni, vallásra, származásra, bőrszínre tekintet nélkül, miért rohamoztak meg üzleteket, és vittek magukkal bármit, ami a kezükbe akadt, gyújtottak fel mindent, ami az útjukba esett. Nem lehetett kizárólag a bevándorlókra fogni a történteket, a fosztogatásban fehérek ugyanúgy részt vettek, mint a csuklyás pulóverbe öltözött, arcukat kendővel eltakaró feketék.

A rendőrség a négy nap alatt 1600 randalírozót vett őrizetbe, közülük 796 esetben már vádat is emeltek, és megállás nélkül, éjjel-nappal folynak a bírósági eljárások. A letartóztatottak között jelentős számban találhatók olyanok, akiknek már korábbról van priuszuk, börtönben is ültek, az előállításkor pedig fegyvert, drogot találtak náluk. De a többség sodródott az eseményekkel, a tömeggel, egyszerűen magával ragadta a csordaszellem, úgy érezte, neki is meg kell mutatnia, van bátorsága, ereje szembeszállni a hatalommal. A legfiatalabb egy 11 éves lány, akinek azzal kell elszámolnia, hogy ellopott egy szemeteskosarat. Ennél súlyosabb, erőszakos rendbontás és lopás a vád a jövő évi nyári olimpia egyik arcának kiválasztott 18 éves atlétalánnyal szemben.

Magyarázat persze sokféle adódik. A legkézenfekvőbb a rossz gazdasági háttér, hiszen a zavargások Londonban és több vidéki városban is a legszegényebb, magas munkanélküliségi és bűnözési statisztikájú negyedekben folytak. Akadt szociológus, aki a szétesett családokban, perspektíva nélkül felnőtt fiatalok elidegenedését véli felfedezni a dühödt, mindent elpusztítani akaró viselkedésben. Mások viszont máris a brit társadalom morális válságáról beszélnek, ami nem magyarázható a szegénységgel, a gazdasági kilátástalansággal. Megkapták a politikusok is: akadnak, akik az előző munkáspárti kormányt túlzottan liberális politikája miatt teszik felelőssé, amivel aláásta az alapvető erkölcsi értékeket.

A Cameron-kormányt pedig azért hibáztatják, mert költségvetési egyensúlyt célzó gazdaságpolitikájával, tavaly elhatározott rekordnagyságú, a négyéves ciklus során 94 milliárd fontos megszorításaival jelentős összegeket von el az oktatásból, a szociális juttatásokból – és a rendőrségtől, amely eleinte egyes vádak szerint nem állt a helyzet magaslatán. Ebben ugyanakkor az is közrejátszhat, hogy a rendőrök az utóbbi időben egyre óvatosabbak voltak, tartottak attól, hogy az intézkedések során rasszizmussal vádolják őket, ezért kétszer is meggondolták, mielőtt keményen fellépnének. Cameron nagyobb határozottságot ígért, és a közvélemény-kutatások szerint a lakosság épp ezt várja. A zavargások kapcsán készült felmérések azt mutatták, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége a mostanihoz hasonló esetekben kifejezetten támogatná vízágyú, könnygáz bevetését, sőt még a gumilövedék használatát is helyénvalónak tartaná – pedig egyiket sem alkalmazták a zavargások megfékezésére.

A kritikák ellenére George Osborne pénzügyminiszter közölte, hogy a kormány nem kíván módosítani a gazdaság rendbetételéhez elengedhetetlen takarékosságon, ugyanis nem ez a megoldás. A rendőrséget érintő kiadáscsökkentés a terveknek megfelelően a ciklus végéig 2 milliárd font marad, és a 30 ezres létszámleépítés sem módosul. A kormány egyúttal komolyan fontolóra veszi, hogy hasonló zavargások idején valamilyen formában korlátozza a mobiltelefon-hálózat és az internet használatát, megakadályozandó, hogy a randalírozók – ahogy most – a mozgásukat ily módon szervezzék.

TÁLAS ANDREA