Választékbővítés

Languszta, kagyló, haltál, polip, ráksaláta – aligha meglepő éttermi kínálat egy szigetországban, ám a karib-tengeri Kubában mindez évtizedeken át csak a külföldieknek adatott meg, kizárólag a számukra fenntartott, állami tulajdonú vendéglőkben. A tenger gyümölcseit tilos volt a belpiacra juttatni, minden exportra került, hogy az ország minél több kemény valutához jusson. Ma azonban – ha nem is mindennapos, és az átlagember számára igencsak költséges – már több havannai magánvendéglő, például a La Casa étlapján is szerepelnek. A belvárosi, elegáns La Casát sokan a legjobb havannai étteremnek tartják, borsos árai miatt persze elsősorban a turisták kedvence. Mind több vendéglőbe mehetnek már a helyiek is, és míg néhány éve az éttermek zöme igencsak szerény kinézetű volt, mostanában egyre nívósabb a megjelenésük, a teríték, és nem utolsósorban a menüsor. A pincérek és szakácsok gyakran a kisebb büfékben is egyenruhákban dolgoznak, modern hűtő- és konyhapultok mellett, a falakon lapos tévé és légkondicionáló.

Fidel a pártkongresszuson

AP

 Az éttermek, kifőzdék, büfék, pizzériák elszaporodása és színvonaluk emelkedése látványos jele az utóbbi években zajló kubai reformnak, akárcsak a számtalan kisebb maszek bolt megjelenése. A magánvállalkozók számát 310 ezerre teszik (negyedük a vendéglátásban működik), közel 200 ezren az utóbbi egy évben kértek engedélyt, amióta tovább lazították a működési feltételeket. Havanna és a vidéki városok évtizedeken át kissé szürke utcáiba pezsgést hoztak az új üzletek, a piacok, akárcsak a triciklis taxik, a mozgó gyümölcsárusok, a kalóz-dvd-ket és -cd-ket áruló pultok, a használt műszaki cikkeket kínáló garázsboltok, a szépségszalonok, a ruhaturkálók, a járdán dolgozó ezermesterek, az ismét egyre népszerűbb vallási santería-szertartások kellékeit árusító butikok.

A reformok hol gyorsabban, hol lassabban zajlanak, mióta Fidel Castro, a kubai forradalom vezére öt évvel ezelőtt súlyos betegsége miatt átadta az ország irányítását öccsének, Raúl Castrónak. A kezdetben ideiglenes intézkedés mára véglegessé vált, olyannyira, hogy Fidel az idén tavasszal, a kommunista párt kongresszusán utolsó hivatalos tisztéről is lemondott, és még a központi bizottságból is kilépett. Mind ritkábban jelenik meg a nyilvánosság előtt, és bár műtéte után éveken át javulni látszott az egészségi állapota, az utóbbi időben ismét láthatóan megtörtebb, elesettebb. Talán ennek is tulajdonítható, hogy 85. születésnapja a napokban különösebb ünneplések nélkül zajlott, mindössze egy koncertet tartottak a tiszteletére – ő azon sem jelent meg.

A párt áprilisi VI. kongresszusa nemcsak arra szolgált a 80 éves Raúlnak, hogy végképp kezébe vegye az irányítást, de arra is, hogy zöld jelzést kapott az általa a szocializmus és a forradalmi vívmányok fenntartásához elengedhetetlennek tartott nyitáshoz, a reformokhoz. Avagy saját szavaival „a gazdasági modell aktualizálásához”. Több mint 300 reformintézkedés között olyan lépésekről döntöttek, mint a magántulajdon megjelenése, elsősorban az autók és az ingatlanok adásvételének engedélyezése. Rábólintottak a mobiltelefonok, az elektromos háztartási készülékek, a számítógépek eladására, döntöttek a külföldi utazások korlátozásának enyhítéséről is. A kongresszus elfogadta, hogy a lakosság jobb élelmiszer-ellátása érdekében a szövetkezetek kihasználatlan földjeit adják át ingyenes használatra magánembereknek, családoknak.

Rehabilitálták a forradalom után megszüntetett golfot is, a legnépszerűbb kubai tengerparton, a Havannától 140 kilométerre lévő Varaderón néhány éve már működik egy pálya, most négy újról született megállapodás. Külföldi beruházók összesen másfél milliárd dollárt szánnak rá – a forma továbbra is 50-50 százalékos vegyes vállalat egy kubai állami céggel. További tucatnyi golfpályát is terveznek, a mellettük felépülő villaparkokban pedig a külföldiek lakást, házat vehetnek maguknak.

Raúl nemcsak óvatos és fokozatos reformokat vezetett be, de változtatott a korábbi forradalmi triumfálós szóhasználaton is, és egyre többször beszél a helyzet reális értékelésének fontosságáról, a hibákról. És miközben a politikai felépítmény, az egypártrendszer nem változott, az utóbbi öt évben teljesen kicserélődött a vezetés – különösen a gazdasági –, változtak a kormánytagok, és a korábbi időtlenség után immár csak két ötéves terminusra lehet valakit kinevezni állami posztra. Egyre határozottabb a korrupció elleni fellépés, közel 40 magas beosztású funkcionáriust ítéltek börtönre, köztük egy államtitkárt is.

Fidel háttérbe vonulásától sokan átfogóbb és gyorsabb átalakítást vártak, de öt év távlatából mostanra biztossá vált, hogy a Castro fivérek jelenléte mellett komolyabb politikai változásokra – leszámítva számos ellenzéki szabadon engedését, vegzálásuk enyhülését – aligha kerül sor. Jóllehet a korosodó testvérpárt sokan már politikailag is leírták, és a múlthoz sorolják, figyelemre méltó, hogy – legalábbis Havannában így tudják – arányaiban a 11,2 millió lakosú Kubában él a világon a legtöbb 100 évesnél idősebb ember. Legalább 1500-an vannak, sokan a 120. életévüket is betöltötték, a legidősebbet, a Granma tartománybeli Campechuela kisvárosban élő Juana Bautista de la Candelariát pedig nemrég köszöntötték 126. születésnapján.