Líbia déli szomszédjai remélik, hogy Moammer Kadhafi halála után új fejezet nyílik kapcsolatukban Tripolival. Az excentrikus Kadhafi az afrikai királyok királyának nevezte magát, és politikai hóbortjait részben a fekete kontinensen élte ki. Nigerben, Burkina Fasóban, Maliban és Csádban – de más afrikai országokban is – a líbiai ezredes utakat, hoteleket építtetett, bankokat alapított, mezőgazdasági beruházásokat támogatott, és olyan grandiózus terveket szövögetett, mint például az Afrikai Egyesült Államok létrehozása. Ha úgy volt kedve, konfliktusokat szított, hogy aztán közvetítőként lépjen fel. Éveken át támogatta a nigeri és a mali kormányok ellen lázadó tuaregeket, háborút indított Csád ellen, és pénzelte a Sierra Leone-i lázadókat. A fekete-afrikai országok bizalmatlanságát fokozta, hogy vendégmunkásaikat – akik évtizedeken át olcsó munkaerőnek számítottak Líbiában – Kadhafi zsoldosainak állították be a felkelők.
Egyes szakértők úgy vélik, Afrika leghosszabb ideig – 42 évig – uralkodó vezetőjének kényszerű távozása a kontinens többi veterán politikusának is üzenet. Egyenlítői-Guinea és Angola elnöke 32, Zimbabwe államfője 31 éve van hatalmon, de földcsuszamlásszerű választási győzelemmel az idén hosszabbította meg elnöki mandátumát a 29 éve regnáló kameruni és a 24 éve kormányzó Burkina Fasó-i elnök. Sikerük választási praktikáknak és az ellenzék megosztottságának köszönhető. Az elefántcsontparti Laurent Gbagbo viszont az idén áprilisban tapasztalhatta meg az új időket, amikor a francia katonák által támogatott lázadók eltávolították a hatalomból.
