Visszavonulóban

Európa utolsó terrorista csoportja – ekként emlegették az utóbbi időben a szakadár Baszkföld és Szabadság (ETA) fegyveres szervezetet, ám három hónapja már nem lehet így beszélni róla. Legalábbis, ha tagjai tényleg tartják magukat októberi bejelentésükhöz, hogy végleg lemondtak az erőszakról, és több évtizedes álmukat, a független és egységes baszk államot immár politikai úton akarják valóra váltani. Mégpedig a spanyol és a francia kormánnyal tárgyalva, mivel elképzelt országuk négy, jelenleg Spanyolországban lévő, illetve három, ma Franciaországhoz tartozó tartományból állna össze.

Az 1959-ben – Francisco Franco diktatúrája elleni illegális diákszervezetként – alakult ETA 1968-ban hajtotta végre első halálos merényletét, ám csak 1973-ban figyelt fel rá a világ, amikor tagjai a Franco kiszemelt utódaként emlegetett Luis Carrero Blanco akkori miniszterelnökkel végeztek. A kocsija alatt a detonáció nyomán több méter mély kráter maradt Madrid szívében. Az ETA tevékenységét kezdetben a véres merényletek ellenére is többnyire szimpátiával kísérte a nemzetközi közvélemény, mivel a diktatúra elleni szabadságharcosokat, hazafiakat látták benne. Csakhogy az erősödő, egyre nagyobb és jobban szervezett csoporttá váló szervezet Franco 1975-ös halála, majd az ország demokratikus átalakulása után sem hagyott fel a Madridtól való függés felszámolásáért folytatott fegyveres harccal.

Az ETA összesen 829 embert ölt meg, többségüket immár a demokrácia évtizedeiben – volt olyan esztendő, amikor több mint száz emberrel végzett. Ekkor már sokkal kevésbé volt népszerű, mivel míg kezdetben többnyire az elnyomó rendszer jelképeinek számító katonákat, rendőröket gyilkolt, a merényletekben később mind több civil halt meg, és a megölt politikusok is immár demokratikus pártok tagjai voltak. Méghozzá olyan pártokéi, amelyek minden korábbinál szélesebb autonómiát engedtek Baszkföldnek: a helyi élet szinte minden szegletében döntő önálló parlamentje és saját rendőrsége van, teljesen szabad a nyelvhasználata, adóinak java pedig helyben marad, és a régió – a szintén széles autonómiát élvező Katalóniával együtt – Spanyolország leggazdagabb része.

csakhogy az ETA-nak ez kevés, teljes elszakadást akar. Ezt azonban a baszkföldi lakosság már sokkal kevésbé óhajtja, különösen nem erőszak révén. Az USA és az EU által terrorista szervezetnek nyilvánított ETA helyi támogatottsága is nagyot zuhant, az utóbbi években már nemcsak a spanyol és a baszkföldi pártok próbálták rávenni a merényletek feladására, hanem börtönben lévő tagjai, egykori vezérei is. És persze erre szorította az egyre erőteljesebb rendőri fellépés is. Különösen, miután a spanyollal karöltve a francia rendőrség is hajtóvadászatot indított a többnyire a Pireneusok apró falvaiban, kisvárosaiban bujkáló tagok ellen, felszámolva lakásaikat, fegyver- és robbanóanyag-raktáraikat.

Mindezek nyomán az ETA az utóbbi években igencsak meggyengült, fegyveres, pénzügyi és logisztikai háttere megrendült. Emellett határozott irányítás nélkül maradt, mivel vezetői egymás után buktak le, volt, hogy csak néhány hónapot töltöttek a szervezet élén. Tavaly így aztán a szervezet egyoldalú, az idén év elején pedig végleges fegyverszünetet hirdetett, börtönben lévő tagjai és – hol betiltott, hol más néven újjáalakult – politikai erői is lemondtak az erőszakról. Hozzájárult a meghátráláshoz az is, hogy a novemberi országos parlamenti választáson a vártnál is jobban szerepelt Baszkföldön a voksolás előtt mindössze néhány héttel összeállt Amaiur pártszövetség, amely megelőzte a régióban hagyományosan erős Baszk Nacionalista Pártot (PNV) is. A baloldali, szeparatista Amaiur a PNV-n kívül szinte az összes nacionalista pártot és mozgalmat egyesítette, és sikere szintén arra utal, hogy az elszakadást pártoló voksolók is politikai megoldást akarnak.

Az erőszak feladásáról a végső döntést spanyol lapértesülések szerint az ETA jelenlegi háromtagú vezetése, Iratxe Sorzabal, Izaskun Lesaka és David Pla hozta meg, az egykori alapítókkal, ideológiai és katonai vezérekkel való hosszas konzultáció után. Úgy tartják, az ETA-nak ma mindössze ötven aktív tagja van (hétszázan ülnek börtönben), évtizedek óta nem volt ilyen kevés. Azonban még ennek a félszáz emberből álló szervezetnek a fenntartása (lakások, járművek, utazások, étkezés, raktárak őrzése) is sokba kerül, márpedig a csoportnak alig maradt pénze. A kilencvenes évek végén még évi 28-30 millió euróval számolhatott, ma alig néhány millióval, és az is rohamosan csökken. Nem véletlen, hogy hírek szerint az ETA árulja megmaradt arzenálja egy részét, állítólag a Csernobil néven emlegetett fegyverraktárukat is elkezdték felszámolni.

Bevételeik teljesen elapadtak, különösen mióta az év elején bejelentették, hogy nem szedik többé a forradalmi adót – a kisebb-nagyobb bankrablások mellett ez volt a fő pénzforrás –, amit a baszkföldi vállalkozókkal, cégekkel fizettettek évtizedeken át. És egyre kevesebb pénz gyűlik a baszkföldi bárokban, éttermekben, tavernákban is, ahol a betérőknek, ha nem is kötelező, de illik betenni az adománygyűjtő ládákba. Hivatalosan a börtönben lévő ETA-tagok családjainak a megsegítésére fordítják, de nyílt titok, hogy az aktív tagoknak is jut belőle. Az ETA jelenlegi forrásai feltételezések szerint alig több mint egy évre elegendőek (az utóbbi rendőrségi akciók során közel 70 ezer euró készpénzt is lefoglaltak tőle).

Kérdés, mennyire tudnak majd visszailleszkedni a társadalomba az illegalitásból előbukkanók, ha tényleg felhagynak a fegyveres harccal, az egyre bonyolultabb bujkálással. Ha nem is az összes, de néhány még aktív ETA-tag gondját talán megoldhatja José Andrés spanyol származású nemzetközi sztárséf ajánlata. Az Asturias tartományban született vendéglős – akinek Washingtontól Las Vegasig számos étterme van – azt ajánlotta, hogy munkát ad minden olyan ETA-tagnak, aki hajlandó letenni a fegyvert, és kimondja azt a szót, hogy bocsánat.