Kivonulók, kivonandók

A történelem egyik legnagyobb logisztikai manőverének tartják az amerikai hadsereg iraki kivonulását: Jerry Brooks amerikai hadtörténész szerint a második világháború óta az USA nem mozgatott meg annyi eszközt, mint az iraki háború kapcsán. A 2007-ben még 170 ezres amerikai kontingens létszáma december közepére 4500-ra csökkent. Az összesen 505 támaszpont közül a legnagyobb a bagdadi Victory Base volt. A 42 kilométer hosszú betonfallal körülvett bázis szolgált a hadműveletek központjaként, és 40 ezer katonának, valamint több mint 20 ezer civilnek adott otthont. A támaszpontnak saját vízműje, jéggyára, 50 megawattos erőműve, 3 ezer géppel felszerelt mosodája és stadion nagyságú étkezdéje volt. Helyet kaptak benne üzletek, lemezboltok, fodrászatok és gyorséttermek.

Külön zászlóalj működtette az amerikaiak Irakon belül közlekedő légitársaságát, amely harcoló alakulatokat, sebesülteket és árut szállított a bagdadi nemzetközi repülőtér, Tikrit, Moszul és más városok között. Az átlagos járatszám elérte a napi 157-et, de a csúcsidőszakban, 2009-ben több mint 400 gép közlekedett naponta. Menetrend szerinti helikopterek is repültek a városok között, 2006 egyik hónapjában pedig az egyik nagy bázis le- és felszállásainak száma megközelítette a legnagyobb európai repülőtérét, a londoni Heathrow-ét. Az iraki hadsereg több milliárd dollárnyi berendezést kapott, részben mert nem érte meg őket hazaszállítani. De míg például a hordozható WC-konténerek maradnak, a Szaddám egyik palotájából leszerelt diktátori porcelánalkalmatosság egy amerikai katonai múzeumba költözött.