Ma lesz a holnap tegnapja

„Csak az idióták nem értik a változás előnyeit” – bosszankodott Szamoa miniszterelnöke, Tuilaepa Sailele Malielegaoi, amikor arról a törvényről kérdezték, amelynek értelmében országa az év végén időzónát vált, így ott az idén nem lesz december 30-a, hanem 29-e után rögtön 31-e következik. A csendes-óceáni szigetállam a nemzetközi dátumválasztó vonal keleti oldaláról a nyugatira kerül át, vagyis veszít egy napot.

A mindössze 180 ezer lakosú és kevesebb mint háromezer négyzetkilométer kiterjedésű államot Ausztráliához és Új-Zélandhoz kötik a legszorosabb gazdasági szálak, a kapcsolattartást azonban megnehezíti, hogy ezektől az országoktól 23, illetve 21 órás az időeltolódás, vagyis ott már szombat van, amikor a szamoaiak még a pénteki munkanapjukat töltik. Nekik viszont még bőven tart a vasárnapi pihenés, amikor az ausztráloknál és az új-zélandiaknál már elkezdődött az új hét. Vagyis a hivatalos egyeztetésekre, üzleti tárgyalásokra mindössze négy munkanap marad.

Nem volt könnyű elfogadtatni a döntést. Nemcsak az ellenzék, hanem az idegenforgalom képviselői is berzenkedtek ellene, mondván, Szamoa eddig azzal igyekezett magához csábítani a turistákat, hogy a világon ott megy le utoljára a nap. A miniszterelnök szerint viszont a váltás ezen a területen is javítja a helyzetet: a szigetcsoport keleti része, az USA-hoz tartozó Amerikai Szamoa marad a dátumválasztó vonal túloldalán, így a két terület közötti, mindössze egyórás repülőút amolyan időutazássá is válik.

Nem először vált időzónát Szamoa, csaknem 120 évvel ezelőtt egy amerikai kereskedőház javaslatára, az USA-hoz kötődő szálak erősítésére „vonult át” a dátumvonal keleti oldalára, ahonnan most távozni készül. De nem csak miatta rajzolják át időről időre az elméletileg a 180. hosszúsági kör mentén futó, ám a különböző országok igényei miatt a valóságban nagyon is cikcakkos vonalat, amely hivatalosan az 1884-es, washingtoni Nemzetközi Meridiánkonferencia döntése értelmében osztja két napra a Földet. Alaszka például a keleti félteke időszámítása szerint élt egészen addig, amíg az USA 7,2 millió akkori dollárért meg nem vásárolta Oroszországtól. Amikor a terület 1867-ben amerikai kézre került, október 6-a, péntek után nyomban október 18-a, péntek következett, vagyis bár egy napot nyert a térség, az Oroszországban abban az időben használatos Julián-naptár és a világban leginkább elterjedt Gergely-naptár közötti különbség miatt végül tizenkettőt veszített.

IV. George (Taufa'ahau) Tupou tongai király 1941-ben „rendezte át” a térképet, és a dátumvonalat 600 kilométerrel keletre helyezve országát másik időzónába sorolta be, így ott a greenwichi időnél 13 órával több van, miközben 11 órával kevesebbnek kellene lennie. A cél az volt, hogy a miniállam elmondhassa, „nála kezdődik az idő”, vagyis minden új nap ott köszönt be először, és ezért a státusért időről időre megküzdenek egymással a térség államai. A vetélkedés különösen 1999 szilvesztere előtt vált kiélezetté. Több ország is azzal próbált turistákat magához csalogatni, hogy állította: az ő területén veszi kezdetét az új évezred (aminek 2000. vagy 2001. évi indulásáról szintén megoszlottak a vélemények).

Már ezt tarthatta szem előtt a mindössze 33 szigetből álló, ám több ezer kilométer hosszan elnyúló Kiribati is, amikor úgy határozott, hogy 1995-től egységesíti az ország időzónáját. Addig ugyanis a területét kettészelte a dátumvonal, amelyet így jócskán arrébb helyeztek, a legkeletibb csücsköt, a nyugati hosszúság 150. foka mellett fekvő, lakatlan Caroline-szigetet pedig nyomban Millennium-szigetre nevezték át. Új-Zélandon azt hangoztatták, hogy az országukhoz tartozó Chatham-szigetek egyike, a félszáz embernek és néhány ezer birkának otthont adó Pitt-sziget az első lakott terület, ahol beköszönt az új évezred. A Fidzsi-szigetek arra hivatkozott, hogy bárhol húzódik is a dátumvonal, valójában a 180. hosszúsági kör számít, az pedig éppen kettészeli az országot, így az övé az elsőség joga. A biztonság kedvéért Fidzsi a nyári időszámítás bevezetésével, azaz az óra előreállításával is előnyt próbált szerezni, amire Tonga nyomban hasonló lépéssel válaszolt, immár 14 órával a greenwichi idő elé kerülve.

A számtalan trükk eredménye, hogy minden 24 órában van olyan időszak, amely alatt három különböző nap van a Földön. Amikor Londonban például csütörtök délelőtt negyed 11 van, Amerikai Szamoán még szerda éjjel negyed tizenkettőt, Kiribati keleti legszélső lakott részén, a nemrég Karácsony-szigetre átnevezett egykori Kiritimatin viszont már péntek éjszaka negyed egyet mutat az óra.

POÓR CSABA