Önveszélyes politikai harcba bonyolódtak az amerikai republikánus elnökjelöltségért küzdők, akik ezzel a hivatalban lévő Barack Obama malmára hajtják a vizet.
Már kétszer leírták az amerikai képviselőház egykori elnökét, Newt Gingrichet az amerikai republikánusok elnökjelöltségéért folyó küzdelemben. Először akkor, amikor tavaly nyáron szétszaladt alig megalakult első kampánycsapata, majd az idén január 10-én, amikor a New Hampshire államban tartott előválasztáson messze lemaradva az ötödik helyen végzett. A múlt szombaton viszont feltámadt, és Dél-Karolinában újra nyílttá tette a küzdelmet, mivel alaposan megverte már-már befutónak tekintett riválisát, Mitt Romney-t, aki vele ellentétes pályát járt be. New Hampshire-i sikere után úgy tűnt, a volt massachusettsi kormányzó történelmet írt, mert még nem akadt republikánus jelöltaspiráns, aki az első két előválasztási fordulót meg tudta volna nyerni. Aztán a múlt héten közölték: az induló állomáson, Iowában újraszámolták a szavazatokat, és nem ő, hanem az addigi második, Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor végzett az első helyen. Romney most abban bízik, rácáfol a választási históriára, merthogy 1980, Ronald Reagan óta mindig az lett a republikánusok elnökjelöltje, aki nyert Dél-Karolinában.
A következő állomás a jövő kedden az USA egyik legnépesebb állama, Florida, ahol az a tét, hogy Gingrich megőrzi-e, Romney pedig visszaszerzi-e a lendületét. A párt talpon maradt aspiránsai közül az őskonzervatív Santorum nemigen áldoz pénzt a költséges médiapiacon, mivel a korábbi három állammal szemben Floridában a küldöttek megszerzésénél a győztes mindent visz elve érvényesül, ő pedig alaposan leszakadt két nagy riválisa mögött. A párt libertariánus csodabogara, Ron Paul pedig az eddigi szeszélyes fordulókban hozta a viszonylag kis kilengést jelentő 13–23 százalék közötti eredményt, amivel azonban egyszer sem volt esélye az élen végezni.
A hivatali idejének harmadik országértékelésében kedden, lapzártánk után a kampányának fő témáit – várhatóan a gazdaság élénkítésével és a munkahelyteremtéssel a középpontban – meghirdető demokrata Barack Obama, mivel pártjában nincs kihívója, páholyból nézheti a republikánusok küzdelmét, ami eddig politikai roncsderbire emlékeztet. A vetélkedés a kezdetektől azért folyik, hogy ki tudja elütni a november 6-ai elnökválasztáson való indulástól Romney-t, a pártelit és a pártcentrum favoritját.
A főleg a teadélutános mozgalom által aktivizált konzervatívoknak mindig volt kedvenc jelöltjük, aki a kajánul figyelő demokraták legnagyobb örömére előbb politikai mélyütéseket helyezett el Romney-n, majd bolondot csinált magából, végül kiszállt a küzdelemből. Így tett az előválasztások kezdetére már a nőügyeibe belebukott egykori pizzahálózat-vezér Herman Cain. A teadélutánosok szamárságokat beszélő üdvöskéje, Michele Bachmann az iowai kudarca után lépett vissza. A tavaly még nagy reményeket keltő, de a pódiumvitákon elkövetett bakijaival önmagát gyorsan leíró Rick Perry texasi kormányzó Dél-Karolina előtt távozott, és híveit Gingrich támogatására buzdította. A republikánusok között a civilizált hangnemet leginkább képviselő – és a jelek szerint ezzel nem sokra jutó –, Romney-hoz hasonlóan mormon vallású Jon Huntsman is a múlt héten dobta be a törülközőt, búcsúbeszédében kárhoztatva a republikánus politikai közbeszéd „mérgező” légkörét.
A Gingrichet most bajnokuknak megtaláló konzervatívok sok mindent elnéznek új kedvencüknek, amit a demokraták az elnökválasztási kampányban gyilkos módon kihasználhatnak. A képviselőház elnöki posztjáról 1998-ban etikai ballépés árnyékával távozott, szerénynek soha nem tartott politikus hajlamos a valósnál jóval több érdemmel dúsítani pályafutását, és korántsem folytatott a republikánusok jobbszárnyát adó evangelizáló vallási közösség számára elfogadható életet. A harmadik házasságában élő Gingrich mindkétszer a leendő nejével csalta az előzőt, és második feleségének – mint azt a nő jól időzítve az ABC tévétársaságnak a múlt héten elmondta – nyitott kapcsolatot javasolt, miközben azon dolgozott, hogy Bill Clinton akkori demokrata elnököt alkotmányos vádemeléssel felelősségre vonják, mert félrelépett a gyakornoklány Monica Lewinskyvel. Az állítást ingerülten tagadó politikus – aki feleségei vallását követve lett előbb lutheránusból déli baptista, majd római katolikus – elismeri, hogy a múltban hibázott, de, mint mondja, bűneit megvallotta Istennek, és megváltozott.
A republikánus establishment a volt képviselőházi elnök legnagyobb hibájának mégsem pöttyös múltja miatti támadhatóságát, hanem a Romney ellen indított populista offenzíváját tartja. Gingrichnek nagy szerepe lesz abban, ha riválisa Achilles-sarkának nem az amerikaiak jó része által gyanakodva figyelt mormon vallás, hanem sikeres üzletemberi múltja bizonyul. Romney 1984–1999 között a bostoni Bain Capital magántőke-befektetési társaság egyik alapítója és vezetője volt, és 270 millió dolláros vagyonával az 1992-ben és 1996-ban függetlenként indult milliárdos, Ross Perot óta a leggazdagabb, aki az amerikai elnökválasztáson próbálkozik. A 2010-esnél korábbi adóbevallásait nyilvánosságra hozni egyelőre vonakodó Romney elismerte, pénze csaknem egésze a 15 százalékos, kedvező kulccsal adóztatott tőkejövedelemből származik.
Gingrich hirdetéseiben – amiket a politikus támogatói az ellentmondásos kaszinómogul Sheldon Adelson 5 millió dolláros, könnyű kézzel írott csekkjéből finanszíroztak – viszont Romney a vérszívó kapitalista, aki a Wall Street című film hírhedt Gordon Gekkójának mintájára cégeket darabol fel és életeket tesz tönkre, s közben lankadatlanul gazdagodik. Ez nemcsak azért veszélyes pártja novemberi esélyeire, mert szembemegy a republikánusok gazdaságpolitikai felfogásával, hanem mert elvégzi a demokraták helyett az osztályharcos piszkos munkát. Olyan területen támadja pártbéli riválisát, ami várhatóan az egész elnökválasztás témája lesz, mert a Foglaljuk el a Wall Streetet mozgalom oda emelte: miért jár rendre jobban az amerikai társadalom 1 százaléka – ahová Romney és, bár a szélére, de lényegében Obama is tartozik –, mint a közös javakból egyre kevesebbel részesedő 99 százalék.
NAGY GÁBOR
Büszkén hirdeti magát Budapest legelőkelőbb éttermei közt a Nobu, az étterem alapvetés a világsztárok között is. Most betekintést kaptunk arról, hogy az alapító Nobuyuki Matsuhisa szellemében hogyan készül náluk a japán konyha egyik legegyszerűbb, mégis legelőkelőbb fogása, a szasimi.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
