Hullámtörés

Furcsa belpolitikai láncreakció zajlott le Romániában. Banálisnak tűnő tévés szócsata az egyik szakpolitikus melletti tüntetéshullámot gerjesztett, ami utcai összecsapásokkal tűzdelt kormány- és államfőellenes demonstrációkba torkollt. Végül mindez a parlament kétnapos, rendkívüli ülésszakának összehívásához vezetett – miközben már rég senkit sem érdekel, miért is vonultak ki első nap az emberek.

Az utóbbi másfél évtized leghosszabb romániai tüntetéssorozatát január 9-én élő tévéadás robbantotta ki, amikor Raed Arafat, az egészségügyi minisztérium államtitkár-helyettese élesen kritizálta, hogy az új egészségügyi törvénytervezet privatizálná a rohammentő-szolgálatot (SMURD). Traian Basescu államfő ugyanis a szokása szerint betelefonált a műsorba, hogy vitába szálljon Arafattal, és privatizációellenesnek bélyegezze őt. Mire a SMURD atyjának tartott, 30 éve az országban élő, palesztin származású orvos beadta a lemondását, az egészségügyi szakszervezetek pedig csendes szimpátiatüntetéseket szerveztek mellette, a törvénytervezet ellen. Ehhez a civil kezdeményezéshez csatlakozott szinte azonnal az ellenzéki Szociálliberális Szövetséget (USL) alkotó szociáldemokrata, liberális és konzervatív pártok koalíciója. Főként vidéken kötelezték polgármestereiket és aktivistáikat tömegek mozgósítására, de csak Bukarestben sikerült néhány ezer embert összetrombitálni.

Az ellenzéki pártok aztán taktikai hibát követtek el, mert féltek nyíltan vállalni a tüntetések szervezését. Ezért a fővárosban unatkozó futballhuligánok, kerületi galerik keveredtek a tömegbe, a demonstráció pedig kirakatok betörésével járó zavargásba, rendőrökkel való utcai összecsapásokba torkollott. Megjelent az Új Jobb szélsőséges nacionalista tömörülés is magyarellenes jelszavaival, a tüntetőkkel pedig celebek és dollármilliomosok egyaránt fényképezkedtek. Tíz nap múltán aztán kifogyott a szufla, részben azért is, mert a valóban elégedetlen lakosság az időjárás téliesre fordulásával inkább otthon maradt, és tévén követte a cirkuszt.

A tüntetések vállalása és elmismásolása között vacilláló ellenzék, látva, hogy a forradalom elmaradt, kétnapos rendkívüli parlamenti ülésszak összehívásának kezdeményezésével próbálta táplálni az elégedetlenség lángját. A hétfői első napot Emil Boc kormányfő rögtön azzal nyitotta, hogy menesztette Teodor Baconschi külügyminisztert – aki a Demokrata-Liberális Párt (PDL) alelnöke is –, mert „megengedhetetlen módon” bírálta az államfő és a kormány lemondását követelő tüntetőket, amikor blogjában „közönséges, ostoba, erőszakos tömegnek” nevezte őket.

A kormánykoalíciót alkotó PDL és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetője, Boc, illetve Kelemen Hunor kulturális miniszter a parlamenti perpatvar ellenére egyelőre nyugodtan hátradőlhet a székében. A tüntetéseket túlélték, s bebizonyosodott számukra, hogy a román választópolgárok mégsem annyira elégedetlenek – vagy nem alkalmasak a kormányellenes összefogásra –, hogy a november végére tervezett parlamenti választások előtt lemondásra kényszerítsék őket. Az idén a törvényhozási és a helyhatósági választást egyazon napon tartják, ha a kormány javaslatát jóváhagyja az alkotmánybíróság. A szavazás közelségére hivatkozva utasította el hétfőn a kormány az USL társelnökeinek azon követelését, hogy a társadalmi béke helyreállítása érdekében hozzák előre a parlamenti voksolást.

A tüntetések keltette belpolitikai hullámverés nyomán élénkülő hangulatban, mértékadó közvélemény-kutatások híján minden párt önmagát fényezi. Az RMDSZ például a Markó Attila vezette, a kormány alárendeltségébe tartozó, Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala irányította Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérésével büszkélkedik, amely megállapította: a romániai magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re szavazna, a Tőkés László fémjelezte Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 5,1, a Szász Jenő-féle Magyar Polgári Párt pedig 3,2 százalékra számíthat. A szondázás eredményei között az is szerepel, hogy bár továbbra is Tőkés a legismertebb erdélyi magyar politikus, de a Kelemen Hunor iránti bizalom 59 százalékos. Az ellenzéki koalíció önmagának 50 százalékos támogatottságot jelez, a nagyobbik kormánypárt, a PDL viszont hallgat, csak annyit tudni, hogy a CURS közvélemény-kutató tavaly őszi becslése alapján nagyjából 30 százalékon áll.

Az RMDSZ számára a legnagyobb gond, hogy a február 25-én alakuló kongresszusát tartó, a Fidesz által támogatott EMNP a rendszerváltás után most először fejlődhet veszélyes riválisává. Ehhez túl kell lépnie az RMDSZ rutinszerű, sablonos kritizálásán, és önálló gazdasági, társadalmi programmal kell előállnia. Mint tette ezt az RMDSZ, amely a kormány 2014–2020-as stratégiájába építi be a múlt pénteken bejelentett Erdély 2020 elnevezésű gazdasági-fejlesztési tervét. Ez egyben azt is jelzi, hogy az RMDSZ hosszú együttműködésre készül a PDL-lel, még annak tudatában is, hogy koalíciós partnere végképp sutba vágta a kisebbségi törvénytervezetet, és hajlandó megvalósítani Basescu álmát, az ország területi átszervezését, a 42 megye nyolc régióba tömörítését, veszélyeztetve ezzel a „tömbmagyarság” helyzetét.

A gyenge, tömegek mozgósítására képtelen ellenzék az előző éveknél kedvezőbb makrogazdasági mutatók miatt is nehezebben találhat fogást a kormányon. Az infláció tavaly csupán 3,1 százalék volt, ami nemcsak az előző évi 7,9 százaléktól marad el, de húsz éve a legalacsonyabb. A legutóbbi adatok szerint a lakossági fogyasztás 2011 harmadik negyedévében 3,1 százalékkal nőtt, és novemberben mérséklődött a külkereskedelmi mérleg hiánya. Emelkedett viszont a közép- és hosszú lejáratú külföldi adósság, aminek nagysága már 75,3 milliárd euró, a GDP 62 százaléka. A kockázatelemzéssel foglalkozó Coface Romania a helyzetértékelésében óvatosságra inti a bukaresti kormányt, mert a növekedés csupán 1,5–2 százalékos lehet az idén, s a gazdaság motorjai csak az uniós forrásokból finanszírozott állami infrastrukturális beruházások lesznek, amennyiben a kormány a választási évben képes visszafogni a kampánycélú pénzszórást.

IRHÁZI JÁNOS / ARAD