A nemzetközi segélyek hatékonyságát jelentősen csökkenti, hogy a pénzek jó része nem jut el a leginkább rászorulókhoz. „Amikor egy tíz tantermes iskolát építenek, egy-egy helyiség árát 3500 fontra állítják be. A valós költség ennek a fele, a maradék a feneketlen magánzsebekbe vándorol. És bár egy évvel később a falak már omladoznak, az építkezést ellenőrző közalkalmazottak lelkendező jelentéseket írnak a mit sem sejtő adományozóknak” – írta saját tapasztalatai alapján Erik Kabendera tanzániai újságíró.
Nem csak a korrupt helyi tisztviselők miatt nem elég hatékonyak a segélyek, a folyósításukat nemegyszer ahhoz kötik, hogy a támogatottaknak a pénzből irreálisan drágán kell árukat és szolgáltatásokat venniük az adományozó államoktól. A globális kérdésekkel foglalkozó, római központú Interpress Service (IPS) ügynökség felmérése szerint a „kötött segélyek” 25-40 százalékkal csökkentik a támogatás valós értékét. Hollandia, Dánia és Norvégia a „legtisztességesebb”, Ausztria, az USA és Ausztrália szabja a legtöbb feltételt. „Eritreában helyi emberekkel és felszerelésekkel akarták kiépíteni a vasúthálózatot, ám a segély feltétele volt, hogy Caterpillar és John Deere gépeket kellett beszerezni. Ugyanez volt a helyzet az AIDS-gyógyszerekkel is: nem vehettünk évente és személyenként 350 dollárba kerülő brazil vagy indiai generikus készítményeket, inkább 15 ezret kellett költenünk amerikai termékekre” – idézte az IPS Njoki Njoroge Njehu kenyai segélyügyi szakembert.
