Leépítkezés

Az építkezés az első emeletnél leállt. Téglakupacok, rozsdásodó vasrudak emlékeztetnek csak a vietnami gazdasági élet centrumában, a hétmillió lakosú Ho Si Minh-város (egykor Saigon) központjában arra, hogy a méregdrága ingatlanra valaha Saigon Residence elnevezésű felső kategóriás lakóparkot álmodtak. A területet biztonsági őrök vigyázzák, de csak azért, mert a tulajdonosok – menteni, ami még menthető – a csődbe ment vállalkozás helyén fizetőparkolót alakítottak ki, ahol százával állnak a motorok, biciklik és az autók az elhagyatott betonfalak árnyékában. A látvány nem egyedi, a vietnami nagyvárosokban egyre gyakoribb a félbehagyott építkezés, az ingatlanpiaci válság a délkelet-ázsiai gazdaságot is elérte, jóllehet az utóbbi években épp ez az ágazat volt a növekedés motorja.

A vietnami befektetők, magáncégek, csakúgy, mint a politikai kapcsolataikat latba vető állami vállalatok, számolatlanul vették fel az olcsó hiteleket. A pénzt az ingatlanpiacba fektették, hajógyár, áramszolgáltató, kikötőüzemeltető mind lakópark építésébe fogott, de sokszor csak spekulációs céllal vásároltak fel telkeket, felhajtva az árakat. A hitelezés olyannyira elszabadult, hogy a lakossági és vállalati tartozások már 2010-ben a GDP 125 százalékára rúgtak. Az ingatlanspekulációban élenjáró két állami konglomerátum, a legnagyobb hajógyár, a Vinashin és a kikötőket működtető Vinalines a tartozásai miatt a csőd szélére került.

A száz legnagyobb állami vállalat immár az egész ország éves gazdasági teljesítményének feléhez közelítő, 50 milliárd dollárnyi adóssághegy súlya alatt nyög. A világgazdasági válság következtében elszabadult Vietnamban az infláció, az Ázsiában leggyorsabb, 23 százalékos áremelkedés letörésére a jegybank tavaly sorozatos kamatemeléseket hajtott végre, ily módon a hitelezés alaposan megdrágult. Az intézkedést az ingatlanpiac szenvedte meg a leginkább, nemcsak a beruházások álltak le, de a túlkínálat miatt a bérleti díjak is meredeken zuhantak, kitermelhetetlenné téve a törlesztőrészleteket. Az infláció mindenesetre 6,9 százalékra mérséklődött, ami lehetővé tette, hogy a jegybank idén júniusra 12 százalékra vigye vissza az alapkamatot.

Az egyeduralkodóként kormányzó kommunista párt több vezető politikusa a helyzetet nemrég az 1997-es ázsiai pénzügyi válsághoz mérhetőnek nevezte. A másfél évtizeddel ezelőttihez hasonlóan meredeken emelkedik a befagyott hitelek aránya, ami már az összes kölcsön tíz százaléka, szemben az év eleji 6 százalékkal. A 42 vietnami bankból legalább 17 képtelen a biztonságos működéshez szükséges, nemzetközileg elfogadott tőkemegfelelési mutató teljesítésére. A hitelválság hatása tovagyűrűzik a gazdaságban: a vállalati nyereségek zuhanása miatt kevesebb az adóbevétel, így az önkormányzatok halasztani vagy leállítani kényszerültek beruházásaikat. Ho Si Minh-város például egy évvel későbbre, 2016-ra tolta ki első metróvonalának az átadását.

A lassulás jeleit mutatja a gazdaság. Az utóbbi évtized átlagosan 7 százalékos, és még tavaly is 5,9 százalékos növekedésével szemben Nguyen Tan Dung kormányfő szerint sikernek könyvelhető el az idei 5,6 százalékos bővülés. Ha egyáltalán lesz ennyi az első félévi 4,4 százalékos teljesítmény után. A bizonytalan környezet a külföldi befektetőket is eltántorítja: az első félévben, 2011 azonos időszakához képest, csaknem 30 százalékkal kevesebb, 8 milliárd dollárnyi tőke érkezett az országba. A lakossági fogyasztás is visszaesett, a szupermarketek forgalmuk 20-30 százalékos zuhanásáról számoltak be.

Politikai következményei is vannak a válságnak. A 4,4 milliárd dollárnak megfelelő adósságot felhalmozó Vinashin nyolc vezetőjét hűtlen kezelés vádjával leültették, az állami hajógyár volt elnöke húsz év börtönt kapott. Nem sok jóra számíthat a Vinalines hat, ítéletre váró egykori vezetője sem. A kormány pedig olyan törvényjavaslatot készül a parlament elé vinni, amelyben előírná, hogy az állami vállalatok 2015-ig számolják fel az alaptevékenységükhöz nem illő üzleteiket.

Az államfő, Truong Tan Sang kemény szavakkal ostorozta a nem hatékonyan működő állami vállalatokat, a párt egyes csoportjainak megengedhetetlen életvitelét, ami mérhetetlen ideológiai és erkölcsi romláshoz vezetett. A politikai elit körében elharapódzott a nepotizmus, egyre több befolyásos pártkáder helyezte el gyerekeit állami vállalatok vezető posztjára. Bejárta a vietnami sajtót az a kép, amelyen az állami építőipari vállalat, a Vinaconex élére áprilisban kinevezett, mindössze 24 éves To Linh Huong – a politikai bizottság egyik tagjának a lánya – rózsaszín ruhában, magas sarkú cipőben ellátogat kíséretével egy építkezésre.

A magánszféra sem marad ki az elszámoltatásból, különösen a vezető politikusokhoz, az egymással rivalizáló, reformpárti kormányfőhöz, illetve a keményvonalas államfőhöz kötődő üzletembereknek lehet félnivalójuk. Nem kizárt, hogy ennek esett áldozatul néhány hete az egyik leggazdagabb üzletember, az 1981-ben Magyarországon is tanult Nguyen Duc Kien, a vietnami Asia Commercial Bank (ACB) alapítója és 5 százalékos tulajdonosa. Kien – akit illegális üzleti tevékenység gyanújával tartóztattak le – a kormányfő, Nguyen Tan Dung sikeres pénzügyi vállalkozást működtető lányával állt üzleti kapcsolatban. A kommunista párt által uralt parlamentbe első üzletemberként a bátyjával együtt beválasztott Dang Thi Hoangot arra hivatkozva fosztották meg a mandátumától, hogy eltitkolta válását a férjétől, s elmulasztott párttagdíjat fizetni, de a valódi ok az lehetett, hogy az államfő emberének tartották.