Háborús játékok

Háromoldalú viszály kellős közepébe csöppent érdekelt külső félként a héten ázsiai útján Joe Biden amerikai alelnök, mert tokiói, pekingi és szöuli tárgyalásainak napirendjét alaposan átírta az élet. Két hete még úgy volt, hogy gazdasági együttműködésről, szabadkereskedelmi lehetőségekről tárgyal, ám Kína november 23-án váratlanul bejelentette, a Kelet-kínai-tengeren úgynevezett légvédelmi azonosító övezetet (ADIZ) hoz létre. Ezt a nemzetközi jog nem tiltja számára (lásd Zónázók című írásunkat), ám a Peking által megállapított szabályok feszültséget keltettek a térségben, és Biden legfontosabb feladata most az, hogy az USA, valamint két szövetségese, Japán és Dél-Korea érdekeit képviselje az Amerika erejét és elszántságát kóstolgató Kínával szemben.

Peking a saját értelmezésében nem csinált mást, mint olyan eszközzel élt, amit több mint húsz, tengerparttal rendelkező ország évtizedek óta alkalmaz. A hivatalos légterén túl kijelölt egy olyan zónát a nemzetközi légtérben, amelybe belépve az idegen repülőgépeknek meg kell adniuk a repülési tervüket és azonosítójukat. (A hivatalos légtér a nemzetközi jog alapján a parttól számított 12 tengeri mérföldig terjed, egy szárazföldi ország esetében pedig megegyezik az államhatárral.) Az ADIZ meghatározásához elég közölni a határvonal koordinátáit, és az övezet célja olyan nemzetbiztonsági pufferzóna létrehozása, amelyben elvileg kiszűrhetők az ellenséges szándékú légi járművek. A repülési terv és az azonosító közlése eddig nem volt több rutinfeladatnál a légitársaságok számára.

A Kelet-kínai-tenger térségében Dél-Korea, Tajvan és Japán is kijelölt ilyen zónát, amelyek eddig egyetlen apró kivétellel nem metszették egymást. A Peking által közzétett határvonal viszont belevág mindháromba. Ráadásul a döntést ismertető hivatalos közleményében Kína nem részletezett katonai intézkedéseket helyezett kilátásba a szabályokat megsértőkkel szemben, és azoktól is azonosítást kér, akik csak áthaladnak a zónán, de nem felé tartanak. Felháborodása kinyilvánítását követően az USA ezt le is tesztelte, amikor a múlt kedden a Guam szigetén található légi támaszpontjáról két fegyvertelen B–52-es bombázót küldött át az övezeten, anélkül hogy közölte volna azok repülési tervét és azonosítóját.

Peking ekkor nem reagált, a múlt pénteken viszont a levegőbe emelkedtek a kínai vadászgépek, mert a zónában – szintén bejelentetlenül – megjelent két amerikai felderítő repülő és tíz japán katonai légi jármű. A washingtoni kormány azt tanácsolta az amerikai légitársaságoknak, hogy a nem kívánt incidensek elkerülése végett adják meg a kért adatokat a kínai hatóságoknak. Ugyanezt teszi a legtöbb ázsiai légitársaság, míg japán társaik előbb betartották az előírásokat, majd a tokiói kormány kérésére megtagadták az adatközlést.

A kínai ADIZ legnagyobb problémája viszont az, hogy a zónán belül van a Tokió ellenőrzése alatt álló, lakatlan szigetcsoport – japánul Szenkaku, kínai nyelven Tiaojü –, amelyet Peking is magának követel. Vagyis a kínai övezet magában foglal egy olyan légteret, amely a nemzetközi jog alapján Japánhoz tartozik. A tengerben magasodó nyolc szikla hovatartozásáról tavaly lángolt fel újra a vita, amikor a japán kormány a szigetcsoport három tagját megvette a tulajdonosuktól. Kína szerint Japán ezzel „államosította” a területet, amelynek birtoklása nemcsak presztízsügy, mert a szigetcsoportot övező tengerrész alatt szénhidrogénkincset sejtenek. Tokió viszont még csak tárgyalni sem hajlandó a kérdésről, mondván, a Szenkaku hovatartozása egyáltalán nem vitatott, azt Japán 1895-ben a nemzetközi jog alapján senki tulajdonát sem képező területként, terra nulliusként vonta a fennhatósága alá.

A szigetcsoport hovatartozásáról szóló egyeztetések kiprovokálásának szándéka, illetve a járőröző kínai vadászgépek és az amerikai vagy japán repülők közti balesetveszély azonban csak a rövid távú következménye a kínai ADIZ megrajzolásának. Peking teszteli ugyanis, hogy az afganisztáni és az iraki háborút lezárva Ázsia felé forduló Washingtonnal szemben meddig mehet el. Az USA semlegesnek nevezi magát a Szenkaku-/Tiaojü-szigetek ügyében, ám Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter az ADIZ kapcsán megerősítette, hogy a Japánnal kötött katonai szövetségük arra az esetre is vonatkozik, ha a szigetcsoportot támadás éri.

Pekinget joggal irritálja, hogy amerikai felderítő repülőgépek rendszeresen járőröznek a partjai mentén – ebből alakult ki 2001 áprilisában a diplomáciai válsághoz vezető légi incidens, amikor egy amerikai gép összeütközött az őt követő két kínai elfogóvadász egyikével, majd kényszerleszállást hajtott végre Hainan szigetén –, és most látta elérkezettnek az időt műveleti területe kiterjesztésének. Kína ugyanis rohamléptekkel modernizálja légierejét és haditengerészetét, az ukrán hajótestből épített Liaoning repülőgép-hordozó a napokban haladt át a Tajvani-szoroson, és érkezett meg a szintén Peking által követelt szigeteket magában foglaló Dél-kínai-tengerre. Stratégiai célja pedig az, hogy az USA-t először az úgynevezett első szigetlánctól, a Kuril-szigetektől Japánon, Tajvanon és Indonézián át Ausztráliáig terjedő óceánrészről szorítsa ki. Majd az Óceániában elaprózottan elterülő, stratégiai fontosságú, kisebb második szigetlánctól, amely jelenleg vagy az USA ellenőrzése alatt áll, vagy szorosan kötődik hozzá.

NAGY GÁBOR