Újrajátsszák

„Hatalmas összegeket kaptak szerbiai politikusok és tanácsadók azért, hogy Belgrád 2008-ban áron alul adta el az orosz Gazprom Nyeftnek a NIS nevű szerbiai olajipari céget. Az is valószínű, hogy valakik eurómilliókat pumpáltak ki a cégből, hogy a vállalat veszteségesnek tűnjön” – állítják egybehangzóan a szerbiai napilapok. A cikkek azt követően szaporodtak meg, hogy Nebojsa Sztefanovics szerb belügyminiszter vizsgálóbizottságot hozott létre, hogy kiderítse: miként került 400 millió euróért orosz kézbe a szakértők szerint legalább 2,2 milliárd eurót érő vállalat 51 százalékos többségi tulajdona.

Akadnak olyan számítások, amelyek szerint a Gazprom Nyeft milliárdokat keresett az üzleten. „A NIS-sel együtt a hazai olaj- és gázlelőhelyek is az oroszok kezére jutottak. Szerbia 10,5 millió tonna igazolt olaj- és 4,35 milliárd köbméter gáztartalékkal rendelkezik, ezek összértéke hétmilliárd euró körül van” – állította egy korábbi adásában az Inszajder nevű tévéműsor.

A horvát olajipari cég, az Ina fölötti ellenőrzést kisebbségi részvénypakettje dacára megszerző magyar Mol horvátországi vesszőfutásához egyre inkább hasonlító ügy részeként már kihallgattak több egykori és jelenlegi NIS-vezetőt, illetve politikust. Alekszandar Vucsics kormányfő pedig közölte, hogy a 2008-as szerződés nem áll összhangban Szerbia érdekeivel, s ezért a hamarosan Belgrádba látogató orosz vezetőkkel, köztük Vlagyimir Putyin államfővel baráti légkörben megbeszélik, miként lehet mindkét fél számára elfogadható módon megváltoztatni a megegyezés feltételeit. „Az is problémát jelent, hogy a NIS éves 400 millió eurós profitjából Szerbiának csupán 29 millió euró jut” – tette hozzá a politikus. Aki kénytelen volt elismerni, hogy ha Moszkva nemet mond a változtatási kísérletekre, akkor Belgrádnak nincs olyan eszköze, amellyel engedményre kényszeríthetné partnerét.

Szerbiának 29,9 százalékos részesedése van a NIS-ben, és miközben a Gazprom Nyeft 56,5 százalékra tornászta fel tulajdoni részét, a többi papír továbbra is a kistulajdonosok kezében van. A negyedik legnagyobb oroszországi olajtársaság, a Gazprom Nyeft többségi tulajdonosa az állami gázmonopólium, a Gazprom, s a cég 2005-ig Szibnyeftként a londoni Chelsea futballklubot is birtokló orosz oligarcha, Roman Abramovics cégbirodalmához tartozott.

„A NIS-t a hivatalban lévő kormány valamennyi tagjának támogatásával privatizáltuk. A többségi tulajdon értékesítése mellett az oroszokkal kötött megállapodásban az is szerepelt, hogy Szerbián keresztül építik meg a Déli Áramlat nevű gázvezetéket, és befejezik a szerbiai föld alatti óriástározó építését is” – említett a NIS eladásának célszerűségét alátámasztó további érveket az egyik érintett politikus, Velimir Ilics, az állami befektetési ügyekben illetékes egykori miniszter. Belgrádi források szerint a szerb kormány a várható orosz befektetések összegét másfél milliárd euróra tette.

Az sem kizárt, hogy Vucsicsék a 2008 előtti tárgyalásokban részt vett korábbi kormánypártokra akarnak nyomást gyakorolni a vizsgálat megindításával. Az évekig tartó alkufolyamatban ugyanis a jelenlegi miniszterelnök vezetése alatt álló Szerbiai Haladó Párt (SZNSZ) kivételével valamennyi jelentős párt részt vett: többek között a leginkább Nyugat-barátnak tartott Demokrata Párt, illetve Vucsics jelenlegi szövetségese, a miniszterelnök-helyettes Ivica Dacsics vezette Szerbiai Szocialista Párt is.

Bár a mostani szerbiai kormány tagjai – akik a NIS-alku megkötésének idején ellenzékben voltak – azt hangsúlyozzák, hogy kizárólag üzleti megfontolások miatt akarják kivizsgálni a privatizáció ügyét, nyílt titoknak számít, hogy Szerbia részben azért adta oda a Gazprom Nyeftnek a szerbiai olajipari céget, mert arra számított, hogy Oroszország cserébe határozottan kiáll a Szerbiából 2008 elején kiszakadt albán többségű, kétmillió lakosú dél-szerbiai tartomány, Koszovó függetlenné válása ellen.

Bár Moszkva valóban Szerbia mellett foglalt állást Koszovó ügyében, a támogatás korántsem volt olyan mértékű, mint azt Belgrád elvárta volna. 2008 nyarán ugyanis a Grúziához tartozó Abházia és Dél-Oszétia kivívta függetlenségét, s Moszkva, amely elsőként ismerte el a két terület államiságát, nem állhatott ki teljes mellszélességgel Szerbia területi integritásának védelme mellett. Sőt Oroszország éppen a koszovói példára hivatkozott, amikor azt hangsúlyozta, ha a koszovói albánoknak joguk van az önrendelkezésre, ugyanez a jog megilleti a Grúziától elszakadni akaró, több polgárháborút is megszenvedett területek lakosságát is.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy Oroszország – önhibáján kívül – képtelennek bizonyulhat egy másik ígéret teljesítésére, a Déli Áramlat felépítésére. Szófia ugyanis – arra hivatkozva, hogy az EU harmadik energiachartája értelmében nem lehet ugyanaz a tulajdonosa egy csővezetéknek, illetve a benne szállított energiahordozónak – a nyár elején felfüggesztette a Déli Áramlat építését, s ha az nem folytatódik, ellehetetlenülhet a szerbiai óriásberuházás is.

Moszkvában megütközéssel fogadták a rendőrségi vizsgálat megindítását. Alekszandr Csepurin belgrádi orosz nagykövet közölte, az eljárás már csak azért is meglepő, mert a Gazprom Nyeft eleget tett kötelezettségeinek, és félmilliárd eurót költött például a pancsovai olajfinomító renoválására. „A Gazprom Nyeft volt az, amely egy haldokló, egymilliárd eurós tartozást maga előtt görgető cégből Szerbia legjobban működő vállalatává tette a NIS-t” – hangsúlyozta a diplomata.