Olajban úszik a világ

Teljesen lebénult a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), miután a múlt heti ülésén nem tudott dönteni a termelés korlátozásáról. A kartell legfőbb termelője, Szaúd-Arábia vezetésével többen is jelezték, hogy a visszafogást csak úgy tudják elképzelni, ha az OPEC-en kívüli termelők, így Oroszország, Kazahsztán vagy mások is csökkentik a felhozatalt. A 12 tagú szervezet gyakorlatilag a tehetetlen kivárás politikáját folytatja, most épp arra hivatkozva, hogy a döntést a jövő évre halasztják, amikor kiderül, hogy a szankciók feloldása után Irán mennyi olajat zúdít a piacra. A kartell impotenciája és a dollár további erősödése révén hétfőn a Brent típus megközelítette a hordónkénti 42 dollárt, az amerikai könnyűolaj (WTI) pedig 39 dollár alá esett, azaz a fekete arany jegyzése közel hétéves mélypontot ért el.

Egyelőre nem vált be a Rijád által erőltetett taktika, és az amerikai palaolaj-kitermelés nem esett áldozatul az olcsó olajnak, sőt szakértők szerint 2016-ban sem csökken a tengerentúli termelés. Az USA tartaléka majdnem 500 millió hordóra nőtt, Kína szintén rengeteg olajat vásárol tárolásra, Iránnak pedig 40–50 millió hordónyi olaja van tankerekben azonnali eladásra várva, ha az embargót – az atomalku értelmében jövőre – feloldják. Ráadásul Teherán 2016 végéig naponta további félmillió hordó olajat hozhat felszínre, aztán fokozatosan többet, ahogy a várhatóan új beruházások működni kezdenek. Globálisan is százmillió hordós nagyságrendű olaj van tartályhajókban, amelyek napi bérleti díja 110 ezer dollár fölé emelkedett, ami a legmagasabb 2008 óta. Egyes elemzők úgy vélik, hogy 2017 előtt semmiképpen sem várható a termelés igazodása a kereslethez – jelenleg akár napi 2 millió hordóval is több lehet a kínálat az igényeknél –, és az olaj további árzuhanását sem zárják ki, akár a 20 dollár körüli szintekig. A befektetők évekre előre sem várnak jelentős drágulást, hiszen az amerikai könnyűolaj 2024-es szállításra is már a hordónkénti 60 dollár alá esett.

Miközben az olajmultik és az amerikai olajpala-kitermelők részvényei a mélybe zuhantak, számos olajtermelő ország lassan a tönk szélére jut. Irak elvesztette bevételeinek közel felét, a bagdadi kormány nem tudja fizetni saját biztonsági erőit, és az Iszlám Állam elleni harcok költségvetését is meg kellett kurtítania. A csökkenő olajbevétel Algériát és Líbiát is destabilizálja, sőt még Szaúd-Arábia is drasztikus megszorító intézkedésekre kényszerült. Az Öböl menti olajmonarchiák idei együttes költségvetési hiánya 180 milliárd dollár is lehet. Mivel az olcsó olaj elsősorban a drága, hagyományos kitermelést – így például a tengeri felhozatalt – teszi veszteségessé, komoly problémák adódhatnak Afrika több államában, Brazíliában, de a Mexikói-öbölben és az Északi-tengeren működő vállalatoknál is. A Deutsche Bank szerint a költségvetés egyensúlyához Bahreinnek 120, Szaúd-Arábiának 100, Nigériának és Venezuelának 90, Oroszországnak pedig 80 dolláros hordónkénti olajárra lenne szüksége.

Az OPEC kiigazító szerepének elvesztése azt jelenti, hogy a világ új olajrendjében három, nagyjából azonos mennyiséget kitermelő hatalom a meghatározó: Szaúd-Arábia, Oroszország és az USA. A jelek szerint azonban egyik sem hajlandó önként visszafogni magát. Az amerikaiak sohasem egyeznének bele, Moszkva pedig függ az olajbevételtől és a szibériai hideg miatt nem egyszerű a kutak „ki-be kapcsolása”. Szalmán szaúdi királyt és az uralkodó családot komoly presztízsveszteség érné, ha a monarchiának siker nélkül kellene kapitulálnia. Ráadásul történelmi tanulság, hogy korántsem lenne garantált a jegyzések emelkedése, ha a piacai védelmében a termelését fenntartó Rijád most hirtelen csökkentené a felhozatalt. Így egyesek az OPEC sorsát a Railroad Commission of Texas (RCT) bukásához kezdik hasonlítani. A nagy hatalmú amerikai bizottság a múlt század közepén tudta befolyásolni a termelést és az árakat. Aztán a texasi, illetve az amerikai olajipar súlyát vesztette, a déli állam olaj- és gáziparát szabályozó bizottság pedig önmaga árnyékává vált, szerepét az 1973-as első olajválság után az OPEC vette át. Az RCT még ma is létezik, de csupán helyi fúrási engedélyeket ad ki.