Köln előttük, Köln utánuk

„Berlin megköszöni” – ez volt a mottója annak az akciónak, aminek keretében a német főváros vezetése a múlt vasárnap elismerését fejezte ki azoknak, akik önkéntes munkával segítik a menekülteket. A szimbolikusnak szánt akció keretében ingyenes múzeumlátogatást, koncerteket, tárlatvezetést, operalátogatást, összesen száznál többféle programot kínáltak a szabadidejük terhére ingyen németórákat tartóknak, a befogadóközpontokban az eligazodást segítőknek, ételt, ruhát osztóknak. Az első jelentések szerint sok ezer önkéntes élt is a lehetőséggel, az akció jó hangulatban zajlott.

Ezzel nagyjából egy időben láttak napvilágot a legújabb adatok a menekültszállások ellen elkövetett akciókról. Berlin keleti felében, Marzahn kerületben éppen rálőttek egy szállásra, Baden-Württemberg tartományban éles kézigránátot dobtak egy befogadóállomásra, ami nem robbant föl ugyan, de az elutasítás újabb minőségét jelenti. A rendőrség szerint tavaly összesen 1005 támadás történt menekültszállások ellen, ami pontosan ötször annyi, mint az előző évben.

Vagyis Németországban egyszerre van jelen az ideérkezőket üdvözlő-segítő mentalitás, a „Willkommenskultur” és az idegeneket akár erőszak árán is távol tartani akaró bezárkózás, a külföldiek kifelé, az „Ausländer raus”. S mindeközben, gyakorlatilag változatlan intenzitással, napi 1500–2000 menekült érkezik a német határra, s kér és kap bebocsátást. A tavasz közeledtével ez a szám erősödhet, s becslések szerint a tavalyi egymillió után az idén újabb egymillió ember jelentkezhet menekültstátusért.

Ez egyre nehezebben teljesíthető feladatot jelentene. Egyrészt a lakosság körében tapasztalható elbizonytalanodás miatt, amit a szilveszteri kölni események esetenként már hisztériáig fokoznak. Mint például annak a 13 éves, berlini illetőségű, de oroszországi németként áttelepült kislánynak az esetében, akit állítólag elraboltak és megerőszakoltak arab kinézetű menekültek. A rendőrség hiába próbált cáfolni, a közösségi médiában villámgyorsan elterjedt hírek alapján nemcsak Angela Merkel kancellár hivatala elé rendeztek tüntetést, hanem még Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is úgy érezte, meg kell szólalnia „honfitársnője” védelmében. Aki aztán bevallotta, hogy iskolai problémák miatt nem ment haza, az ominózus időt egy ismerősénél töltötte, se elrablásról, se erőszakról nincs szó.

Köln óta nem csupán a rendőrség szavahihetősége szenvedett csorbát, sok minden más is megváltozott. Másképp, esetenként gyanakodva néznek rá az emberek az utcán – számolt be Ahmad Mansour berlini pszichológus, akinek nemrég megjelent Generation Allah című könyve a vallási szélsőségek elleni harc részleteit taglalja ugyan, ám a szerző ránézésre lehetne frissen érkezett bevándorló is. A hisztéria másik véglete, hogy a múlt héten napokig az tartotta izgalomban Berlinben a közvéleményt, hogy a befogadóállomás előtt kora reggeltől késő estig sorban állók közül meghalt valaki, aki már napok óta nem jutott ellátáshoz. Később kiderült, hogy a várakoztatáson, a lassú ügyintézésen felháborodó egyik önkéntes segítő csak kitalálta az egészet.

Köln politikai feldolgozása sem mentes a hisztériától. Horst Seehofer bajor tartományi miniszterelnök, a keresztényszocialista párt, a CSU elnöke megismételte követelését, hogy maximálják évi 200 ezerben a befogadható menekültek létszámát. Majd immár írásban, Merkelnek címzett levelében is kilátásba helyezte, hogy a megfelelő intézkedések elmaradása esetén az alkotmánybírósághoz fog fordulni. Vagyis az ellen a szövetségi kormány ellen kíván panaszt tenni, amelyiknek három miniszterét éppen az ő pártja adja. Ez abszurd ugyan, de nyilván a CSU részéről érezhető nyomás is közrejátszott néhány, szigorításnak nevezhető lépés megtételében.

A kormánypártok egyezsége szerint Algériával, Marokkóval és Tunéziával bővítik a biztonságosnak számító, tehát azon országok körét, ahová vissza lehet küldeni a menekültstátust meg nem kapókat. További nehezítés lehet, hogy a már befogadott menekültek két évig nem kérhetik a családegyesítés keretében hozzátartozóik beutaztatását. Ismét megerősítették, hogy a bűncselekményt elkövetőket már akkor is ki lehet utasítani, ha csupán felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik őket. Hogy mindebből mennyi valósul majd meg a hétköznapokban, s főleg hogy ezek a szigorítások mennyiben késztetik meggondolásra a Németországot végcélnak tekintőket, az kétséges.

Miközben a már itt lévők gondjainak megoldása is egyre több problémát okoz. Berlinben például több mint tízezer menekült él tornatermekből átalakított szükségszállásokon. Ez egyrészt a mindennapokban számukra próbatétel (nem ritkák a kisebb-nagyobb nézeteltérések), másrészt azoknak a sportegyesületeknek és amatőr sportolóknak hátrányos, akik eddig ott tartották edzéseiket, meccseiket, s most le kell erről mondaniuk, de legalábbis át kell költözniük albérletbe máshová. Márpedig a lakosság eddig minden gond ellenére túlnyomórészt befogadó attitűdje csak addig tartható fenn, amíg a menekültek érkezése és jelenléte nem okoz érdeksérelmet az itt élőknek.

A jobboldali populista párt, az Alternatíva Németországnak (AfD) előretörése azt mutatja, sokan úgy érzik, nekik okoz. A felmérések szerint ha most lennének a választások, az AfD tíz százalék körüli eredményre számíthatna, tehát könnyedén bekerülne a Bundestagba. Ez azért is figyelmeztető jel, mert a párt vezetői egy percig sem titkolják idegenellenességüket: Frauke Petry pártelnök például egy hét végi interjújában kifejtette: szükség esetén fegyverhasználattal kellene megállítani a német határon az ide igyekvőket, merthogy szerinte a törvény is ezt írja elő. Az más kérdés, hogy többek között a rendőrszakszervezet illetékesei ezt azonnal cáfolták, a határrendészetnek nincs joga fegyvertelen emberekre lőni, de úgy tűnik, vannak szavazók, akiknek tetszik az ötlet.

Mit tesz mindeközben Merkel, akinek nevével nem csak a hálás menekültek – a közelmúltban ismét a német kancellár nevét adta újszülöttjének egy menekültcsalád – kötik össze Németország aktuális politikáját? Közvélemény-kutatásokat – legalábbis korábbi kijelentései szerint – nemigen olvas, azokból azt tudná meg ugyanis, hogy csak a megkérdezettek 41 százaléka véli úgy, menekültügyben tanúsított magatartása helyes, 54 százalék elégedetlen vele. (Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az elégedetlenek aránya közvetlenül Köln után magasabb volt, vagyis bár csak két százalékponttal, de javult a kancellár megítélése.) De a többségi elégedetlenségből is hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy változás várható a német kormány élén. Egyrészt a megkérdezettek 67 százaléka – tehát azok is, akik a menekültügyben nyújtott teljesítményével elégedetlenek – véli úgy, hogy Merkel marad. Másrészt parlamentáris eszközökkel amúgy is csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal lehetne megbuktatni, ennek viszont még csak előszele sem tapasztalható.

Addig pedig menekültügyben marad a merkeli politika. Vagyis hogy a német alkotmánynak megfelelően, aki menekültstátusért folyamodik, annak a kérelem elbírálásáig biztonságot, ellátást kell nyújtani. Igaz, ma már többször hangsúlyozzák, hogy az elutasított kérelem után nincs mese, el kell hagyni az országot. Valamiféle felső határ meghatározása nem lehetséges, mert mi lenne akkor a mondjuk kétszázezer-egyedik kérelmező sorsa. A határok lezárása sem jöhet szóba, ideiglenes ellenőrzés igen, de a végleges zárás annak a schengeni egyezménynek a végét jelentené, amely Merkel szemében legalább annyira védendő érték, mint volt a görög válság idején az eurózóna egysége. S a Merkelt jól ismerők szerint még legalább két szempont vezérli a német kancellárt. Az egyik Németország demográfiai helyzete, a folyamatos népességcsökkenés veszélye, amit csak bevándorlással lehet megállítani. Hogy ebben a formában-e, az más kérdés, de hogy a gazdasági erő fenntartásához szakértők szerint legalább félmillió új munkavállalóra van szükség évente, az biztos. A másik ok, bármilyen hihetetlen sok ember számára, Merkel keresztény világnézete. Az, aminek jegyében a rászorultaknak segíteni kell, aki kopogtat, azt be kell engedni. Ebben egyébként számíthat a két nagy egyház támogatására.

Arra viszont, hogy a már benn lévők mennyiben támogatják kancellárjukat, legközelebb a március 13-án, a szász-anhalti, baden-württembergi és Rajna-vidék–pflazi választásokon lehet majd választ kapni. Bár az országos politika nem a tartományokban dől el, sokat elmond majd a német társadalom állapotáról, s egyben Merkel politikájának fogadtatásáról és folytatásának esélyeiről, hogy az AfD hány szavazatot szerez. De lesz egy közelebbi esemény is, ami ugyancsak erősen befolyásolhatja a menekülthelyzetet. Jövő hétfőn lesz Kölnben a farsangi események csúcspontja, a kivételes biztonsági intézkedésekkel kísért nagy utcai karnevál. Akkor kiderülhet, hogy a szilveszteri éjszaka történései csak egyszeri események voltak, vagy az idegenekkel az együttélés annál is súlyosabb kérdés, mint aminek látszik.

WEYER BÉLA / BERLIN